Wolfpack Emotions 18.

18. A. temetés


- Hm. - vackoltam magam Jacob mellkasához. Mélyen beszívtam magamba forró bőre illatát. 'Pasiszaga' volt, éreztem az igazi Axe-hatást. Felhúztam a lábaim, és a lábfejemet befúrtam Jacob combjai közé.
- Áú! - szisszent fel. - Jéghideg a lábad bébi!
- Jó vicc. - dünnyögtem álmosan.
- Komolyan beszélek.
- Egész éjjel kint volt a takaró alól. Vagyis egész nap. Vagy. Izé. Na.
- Fel kéne kelned. Fél egy van. Hozd rendbe magad, addig csinálok kaját. Eszünk és elindulunk. Itt a Rabbit. - cirógatta az arcom. Nem nyitottam ki a szemem.
- Nemsoká. - bújtam bele még jobban.
- Anna! - kelt fel mellőlem. Csukott szemmel kapkodtam utána, de már csak a hűlt helyét találtam. Kelletlenül felkeltem, és összeszedtem magam.


Egy fekete kosztümöt vettem fel, amit Jake hozott el a gardróbomból tegnap. Magassarkúba bújtattam fehér lábaimat, és elővettem a napszemüvegemet is. Csodálatos idő volt, aznap egész biztosan nem számíthattunk esőre.
- Mi ez a cipőkopogás? - kiabált a konyhából Jake.
- Kiöltöztem. - morogtam magam elé.
- Látom. - mért végig, mikor beléptem a konyhába. Elém tett egy gigantikus tál palacsintát, amit bőszen megöntöztem juharsziruppal, telefújtam tejszínhabbal, majd betermeltem két falásra. Míg ettem, Jacob is felvette az öltönyét. Egy fekete öltöny volt, alá sötétkék inget húzott, és fekete nyakkendőt. Bár tudtam az okát, hogy miért veszi fel, és tudtam azt, hogy egyáltalán nem kéne ilyenkor 'arra' gondolnom, mégis felírtam az agyamban, hogy milyen jól néz ki öltönyben. A haja kócos volt, arca szomorú. Fekete bőr cipőt húzott, és napszemüveget tolt a fejére.
- Egészen embernek érzem magam. - sóhajtott, mikor beállt a tükör elé.
- Ezt hogy érted? - hajoltam le, hogy megigazítsam a fekete szaténcipőm bokapántját.
- Eléggé megszoktam már, hogy félmeztelenül rohangálok mindenfelé. És napszemüveg? Nyakkendő? BŐRCIPŐ? Hagyjuk már. - csóválta a fejét.
- Többször kéne felöltöznöd. Persze imádlak meztelenül is... Mármint félmeztelenül. Szóval érted, na. De meg kell mondjam, nem gyakran látlak talpig ruhában, pedig kifejezetten szexi vagy így! - kacsintottam rá. Mosolygott, és átment a nappaliba.
- Szereztem esernyőt, hátha mégis esni fog. - vett el egy óriási fekete ernyőt a kanapéról. Bólogattam, és beraktam a kikapcsolt mobilom, a tárcám és a kocsikulcsom egy fekete válltáskába. Kiléptünk az ajtón, elakadt a szavam.
- Ez mi? - szegeztem a kérdést Jacobnak. A veranda teljesen fel volt újítva, és le volt festve zöldre.
- Amíg aludtál, megcsináltam. Azt hittem, örülsz majd neki! - méltatlankodott.
- Jake. - vettem mély levegőt. - Mintha arról lett volna szó, hogy együtt csináljuk meg!
- De... Azt hittem, örülni fogsz.... - hajtotta le a fejét.
- Bébi. Kompromisszumok. Emlékszel? Azért mondtam, hogy csináljuk meg, mert részt akartam venni benne! Hogy érezzem, hogy van közöm ehhez a házhoz nekem is! - szorítottam meg a kezét.
- Most mit kell kiakadni?! Ez egy nyavalyás veranda! Tudod mit?! - kelt ki magából, és egy helyen lezúzta a korlátot. Szépen lassan elkezdte szétverni az egészet.
- Abbahagynád? - kaptam el a karját két ütés között. Kezei remegtek, szemében vad düh villámlott, ahogy rám nézett. Megriadtam tőle, de próbáltam adni a közömböst továbbra is.
- Abba. - morgott, és kitépte a karját a kezemből. Cifrán káromkodott, és az öltönyét porolgatva indult el a kocsi felé. Íme, az első igazi veszekedés. Egy ideig még álltam, néztem a szétzúzott fadarabokat, körülöttem enyhe fűrészporfelhő kavargott. Mélyet sóhajtottam, és az ötcentis sarkakon egyensúlyozva átemeltem a lábam a szerteszét álló deszkák közt.
Legnagyobb megdöbbenésemre Jake az anyósülésen ült. Beültem a volánhoz, és kérdőn ránéztem. A kezembe adta a kulcsot, arca továbbra is mérges maszkba merevedett.
- Nem vagyok olyan idegállapotban, hogy megfogjam a kormányt. - mormolta, és kibámult az ablakon. Lemondóan, szánakozva forgattam a szemeim, aztán elindultunk.

Első utunk hozzánk vezetett. A családom és a farkasok vártak ránk, Clearwater-ék kivételével. Mindenki szomorú csöndbe burkolózott, Anya játszadozott csak Noahval. Sarah Michael ölében ült a kanapén. Alapból is rossz kedvem volt, ugyanis Jake jnem hagyott békén a kocsiban, és még csúnyábban összevesztünk. Folyton beszólogatott a vezetési stílusomra, össze-vissza kiabált, hogy nekem nem jó semmi sem, és hogy miért nem próbálok annak örülni, ami van, és amíg van. Nem mertem válaszolni, mert ha visszaosztok, az lehetett volna a válóok, ahogy magamat ismerem. Így hát némán hallgattam, csak bólogattam, és próbáltam az utat figyelni. Ezt ő úgy vette le, hogy kibújok a veszekedés alól, és hogy ez felelősségtelen és gyerekes viselkedésre vall. Ekkor szaladt be a madzag, leordítottam, hogy ha ÉN vagyok gyerekes, akkor mégis miért Ő ordít velem fél órája folyamatosan egy ilyen baromság miatt... Akkor véresen megsértődött, és azóta nem szólt hozzám, csak amikor leparkoltam a ház előtt, és azt mondta, hogy guruljak fél métert hátrébb, mert a bokortól nem tud kiszállni.
Még Samre és Emilyre vártunk. A konyhában ültem, kezemben egy jó nagy adag lélekerősítővel, és kibámultam az ablakon.
- Mizu Hercegnő? - huppant le mellém Paul. A semmiből bukkant elő, váratlanul ért a látogatása.
- Semmi. - ráztam a fejem, és belekortyoltam a poharamba.
- Paul bácsinak mesélhetsz! Látom, hogy valami nem kóser közted és Jakecica közt. - vette halkabbra a hangját.
- Jakecica? - vontam fel a szemöldököm.
- Mi néha így hívjuk, mert olykor állati hisztis a csávó. - vigyorgott.
- Vettem észre. - morogtam sötéten.
- Na igen, Jacobon meglátszik, ha épp Jakecica van nála látogatóban! - kacsintott. - Meg ahogy kezdelek téged is megismerni, egyre inkább meggyőződésem, hogy alkoholba fojtod a keserűségedet. - szavalta költői művességgel. Elmosolyodtam.
- Ennyire látszik? - sandítottam fel rá savanyúan mosolyogva. Paul bólogatott.
- Na, ki vele, mi a 'stájsz'?
- Összevesztünk. Most először. - nyögtem, és elmeséltem neki mindent. A verandát, a kompromisszumos cuccot, és az ordibálást az úton.
- Na most. - kezdte Paul, mikor befejeztem a mondókámat. - Fogadjunk egy ötösben, hogy ma estére már túl lesztek azon, hogy Jake belátja a hibáját, te is elmondod a véleményed, meg úgy összességében megbeszélitek az egészet higgadt felnőttek módjára, és el is van intézve. - tárta szét a karjait.
- Nem fogadok, de úgy legyen! - emeltem magasba a poharam, majd lehúztam a maradék Scotch-ot.
- Ideje indulni! - lépett hozzánk Apa. Tíz évvel idősebbnek tűnt, szeme tiszta véraláfutás volt, láttam rajta, hogy nem aludt. Paul felsegített, és kimentünk a nappaliba. Mindannyian ott álltunk. A családom, a két Black, Paul, Embry, Jared, Sam és Emily. Anya fizetett egy helyi gimnazistának, hogy vigyázzon az ikrekre és Noahra, nem lett volna helyes elvinni őket egy temetésre.
- Osszuk be, hogy ki kivel megy. - köszörülte meg a torkát Apu.
- Én viszem a tesóimat! - vágtam rá.
- Én megyek a fiammal. - bólintott Billy.
- Felesleges annyi autó, ti ketten gyertek velünk. - mondta Anya Billynek, aki csak biccentett.
- Akkor mi is együtt megyünk öten. - sóhajtott Sam. - Megpróbálok bepréselni három farkast a hátsó ülésre. - morogta, mire páran halványan kuncogtunk. Elővettem a kocsikulcsom, és kimentünk a kocsimhoz. Kiálltam a garázsból. Michael beült mellém, Sarah és Jess pedig a hátsó ülésre. Jessicával a költözős balhénk óta nem beszéltem... De még nem most jött el az ideje a békülésnek. Konvojban haladtunk, Anyáék elöl mentek, mutatták az utat. Mögöttük mi, majd Samék.

A temetés egy erdőszéli tisztáson zajlott. Inkább sziklaszirtet kéne mondanom, azt hiszem. A hamvasztáson mi nem vettünk részt, csak Harry porait kísértük végső útjára. Mindannyian odafent álltunk, egy öreg indián a tanácsból pedig quieluite nyelven beszélt. Sue elöl állt, a gyermekei két oldalról támogatták. Feltámadt a szél. Szinte mindenki napszemüveget viselt, azzal takargattuk könnyeinket. Egyre inkább úgy éreztem, hogy részese vagyok a halálának. Ha jobban figyelek, meg tudtam volna menteni! De amint ez eszembe jutott, próbáltam elhessegetni a gondolatot. Most már egy jobb helyre került, a lelkét épp a szertartással helyeztük biztonságba.
Mikor vége lett az imádságoknak és az öreg beszédének, Sue, Leah és Seth egyszerre megérintették az urnát, majd Seth olyan messzire behajította az óceánba, hogy nem is láttuk, hol ért vízbe.
Hamar lezavarták a dolgot Mint kiderült, Harry harminc éves korában megírta a végrendeletét. Minden úgy zajlott, ahogy kívánta. Gyors, mégis bensőséges temetés volt. Amikor az öreg tanácstag elment, mi még mindig ott álltunk fent. Mindannyiunkat megrendített a dolog. Odaálltam Jacob mellé. Egyszerre toltuk napszemüvegeinket a fejünkre. Rá kellett néznem az arcára, láttam, ahogy egy könnycsepp legördül a szeme sarkából. Ennyi elég volt ahhoz, hogy véglegesen összecsapjanak felettem a hullámok, és elöntsön a színtiszta rossz. A bűntudat, a szánalom, a bánat, a szomorúság és a mérhetetlen harag. Jake átölelt, én pedig hatalmas mellkasába fúrtam a fejem. Mélyeket lélegeztem, nehogy sírni kezdjek. Szerelmem lassan dülöngélni kezdett velem, és egy dalocskát dúdolt el-elcsukló hangon. Ez egy kicsit mindkettőnket megnyugtatott. Jake megdörzsölte az arcát egyik kezével – a másikkal engem simogatott,- és én sem éreztem már késztetést a zokogásra. Így is lefolyt már a sminkem a szertartás alatt.

Apa egy nagy csokor fehér virágot hozott, és mindenki elvett belőle egyet. Felálltunk pár méterre a szikla szélétől félkör alakban, és külön mentünk a szakadékhoz ledobálni a virágokat. Clearwaterék kezdték, ők hárman léptek a szirthez.
- Dögöljön meg az összes köcsög vámpír! - ordította Seth az üres levegőbe. Hangját messzire vitte a szél. Visszaállt Sarah mellé, aki nyugtatólag a hátát dörzsölgette. Ezután Paul, Embry és Jared következtek, Ők is ledobták a virágaikat, álltak ott fél percig lehajtott fejjel, majd visszaálltak a félkörbe. Ezután a testvéreim jöttek, majd Sam és Emily. Rajtam és Jacobon volt a sor. Odaléptünk a szikla széléhez, és lenéztünk a mélybe. Átkarolva álltunk, és a mélységet vizsgálgattuk.
- Az én hibám. Sajnálom. - suttogtam, és megpusziltam a virágot. Kinyújtottam a kezem, és elengedtem. A szirmok leperegtek az én virágszálamról, ahogy hullott lefelé az óceánba. Jake is utánadobta a sajátját.
- Nem a te hibád. - ölelt át, miközben a messzeséget kémlelte. Egy kicsit álltunk ott, egymást támogatva, majd visszasétáltunk a helyünkre.
Apa maradt utoljára. Nehezen emelte a lábát, Anya segítette őt oda, ahová kellett. Ők is szertartásosan ledobták a virágot, majd pár percig mindannyian síri csendben álltunk, csak néha egy-egy feltörő zokogás zavart a némaságba.

Wolfpack Emotions 17.

17. Bűnök és vallomások


- Én... Jake. Meggondoltad te ezt? - hunytam le a szemem. Felhorkantott.
- Nekem nem kellett gondolkodnom rajta...
- Ja csak úgy megsúgta valaki, hogy gyorsan költözzünk össze? - motyogtam gúnyosan.
- Beszéltem Anyával. - hajtotta le a fejét.
- Hogy micsoda? - kaptam rá a tekintetem.
- Napok óta megjelenik az álmomban, és beszélgetek vele. Lehet, hogy most tök hülyének tartasz, de így van! Mikor fontos döntéseket kell hoznom, mindig felbukkan, és megmondja mi a jó. Lehet hogy ez egy ilyen kényszeres kivetítése az elhatározásaimnak, nem tudom. De a lényeg, hogy eddig mindig bejött. Miért nem akarod? - fogta meg a kezem. Feldúltsága kétségbeesésbe váltott.
- Nem az, hogy nem akarom, csak olyan korai még. Nem? - simogattam meg a karját.
- Anna. Előbb-utóbb úgyis összeköltöznénk nem? Akkor meg? Ott jól ellennénk... Együtt.
- Igen, ebben igazad van. - sóhajtottam. - De annyira máshogy képzeltem el ezt a dolgot!
- Milyen dolgot?
- Azt, hogy összeköltözöm valakivel. 14 éves korom óta gondolkodtam rajta, hogy milyen lesz majd A pillanat. És hogy majd kiválasztjuk a lakást, kompromisszumokat kötünk, berendezzük... - simogattam a karját egyre finomabban.
- Én hajlandó vagyok kompromisszumokat kötni. - vette a tenyerébe az arcom. - Csak élj velem. Kérlek! - csókolt meg.
- Meglátjuk, szerelmem. Úgyis ott fogjuk tölteni a legtöbb éjszakát! - kacsintottam rá. A bal kezemet a mellkasára tettem, és éreztem ahogy az felemelkedik, majd kis várakozás után visszasüpped a helyére.
- Akkor most? - húzta végig mutatóujját az államon, miközben a számat nézte.
- Én most lemegyek a partra. Szerintem a ma éjszakát ott töltöm.
- Lent akarsz aludni a parton? - ütközött meg.
- Ki mondta, hogy aludni akarok? - kacsintottam rá, és bementem a szobába.


Jacob elindult haza, mondta, hogy akkor megyek, amikor akarok. Elköszöntünk egymástól, kikísértem, aztán kivettem a cigit a kocsimból. A hűtőben találtam egy üveg édes pezsgőt. Nálunk mindenki csak szárazat ivott, így gondoltam nem lesz baj, ha lenyúlom. Kezemben a munícióval lesétáltam a partra. Egy világosszürke farmer volt rajtam, egy fehér, Spongya Bob-os pólóval. Befészkeltem magam a homokba, és az óceánt néztem. Sötét volt, és lágy szellő fújdogált. Szerencsére nem esett az eső. Élveztem a szelet, kicsit átfújta a fejem, kitisztult az agyam. Kidurrantottam a pezsgőt, és hangosan nevettem. Jól esett egyedül lenni, régóta rendbe akartam már tenni magamban a dolgokat. Ittam az üvegből, majd nagy gonddal leszedtem a dobozról a fóliát. Előkaptam a zsebemből az öngyújtót, és szemügyre vettem. Kék, egyszerű vihargyújtó. A számba tettem egy szál cigit, és meggyújtottam. Nagyot szívtam belőle, letüdőztem, majd megkönnyebbülten kifújtam a füstöt. A fehér felhő tovaszállt az éjszakában, én pedig kuncogva szívtam el a cigimet. Néha kortyoltam egyet a pezsgőből, és azon gondolkoztam, mi hiányzik. Zene! Hát persze! Elővettem a mobilomat, és nagyot slukkoltam, mikor elindítottam a kedvenc számom. A zene ütemére mozogtam, jól éreztem magam, nem gondoltam különösebben semmire.
Elnyomtam a cigit, és összegumiztam a hajam. A pezsgőt beállítottam a homokba, nehogy megmelegedjen a kezemben. Hátradőltem, a zene továbbra is szólt, magamban énekeltem a szöveget. Megint rágyújtottam, és elkezdtem gondolkodni. Felültem, hogy jobban tudjak a helyzetre koncentrálni. A nyakamon és a tarkómon éreztem a hűvös szél simogatását. Szokatlan volt, évek óta nem kötöttem össze a hajamat, csak fürdésnél. Eszembe jutott Nick. Miért nem hív? Miért nem ír? Miért nem keres? Ilyen jó helye lenne azon a puccos Darthmouth egyetemen? Felvették, elment, én eljöttem, vége. De ne legyen vége! Nem KELL, hogy vége legyen... Á, nem foglalkozom vele többet. Leszarom, ha neki így jó, nem érdekel. Na de itt van Jake és ez a 'beszélgetek-a-halott-anyámmal' – dolog... Bár lehet benne valami, amit ő is mondott, hogy a saját elhatározásainak tudatalatti kivetítése. Milyen szép kifejezés! Tetszik. Nem tudom eldönteni, mit csináljak. Végül is most kaptam meg azt a gyönyörű szobát, és mindössze egyetlen egy éjszakát töltöttem eddig otthon. Nem számítottam ilyen hirtelen változásra, mielőtt ideköltöztünk. De most már kár ezen rágódni, hisz ami megtörtént az megtörtént. Nem is alakult olyan rosszul a helyzet. Rátaláltam az igaz szerelemre, lettek barátaim, gyönyörű ez a hely, és nagyon sokáig fogok élni.
Megittam az egész üveg pezsgőt, elbűnöztem egy fél doboz nikotinbombát, majd kidőltem. Ott a homokban nyomott el az álom, a zene továbbra is szólt a telefonomból.

Arra ébredtem, hogy valaki a hajamat simogatja. Ki sem kellett nyitnom a szemem, hogy érezzem Sarah egyedülálló, gyümölcsös illatát. Elmosolyodtam.
- Nem hitték el nekem, hogy visszajössz. - morogtam. Halkan nevetett. Az ölébe feküdtem, ő pedig a hátamat és a hajamat simogatta. Mint Anya, amikor kicsik voltunk.
- Lefeküdtem Seth-tel. - közölte. Megmerevedtem.
- Beléd vésődött?
- Nem. - rázta a fejét.
- Nem mondod komolyan, hogy szerelem nélkül szexeltetek? - ültem fel.
- Szokásom. - mormogta a húgom magam elé.
- Szóval ő végig tudta, hogy hol vagy. - állapítottam meg.
- Nem. Én kerestem meg. Amikor mindenki engem hajtott, két napja asszem, elmentem hozzá éjjel. Nem volt kint, Sam hazaküldte pihenni. Az is lehetséges, hogy azt hiszi, álmodta az egészet. - vont vállat flegmán, és rágyújtott. - Van még pia? - bökött a pezsgősüveg felé. Megráztam a fejem.
- Nem gondolod, hogy tusolnod kéne?
- Otthonról jövök. - vont vállat. És ahogy jobban szemügyre vettem, tényleg. Frissen volt fürödve, és a haja is nedves volt még egy kicsit. Előhúzott egy laposüveget a pulcsija kenguruzsebéből.
- És amúgy milyen volt? - dőltem hátra, és én is kivettem egy szál cigit. Sarah meggyújtotta nekem, majd átnyújtotta a laposüveget.
- Konyak. - fűzte hozzá. - Igazán tudni akarod, hogy milyen volt?
- Csak udvariasságból kérdeztem... - vontam vállat. - PERSZE, hogy tudni akarom te marha! - nevettem fel egy perc múlva, és az ő arcára is jókedvet csaltam.
- Az eddigi legjobb. - felelte a testvérem kis habozás után. - Nagyon remélem, hogy emlékszik rá. - sóhajtott. Nevettem.
- Hát te tiszta hülye vagy! Csak úgy bemásztál az ablakán és lefeküdtél vele?
- Körülbelül. De... Ami azt illeti... Szívesen megtenném megint. Vagy akár az idők végezetéig. - mosolyodott el lágyan. Seth tényleg tudhat valamit, ugyanis Sarahnak szent meggyőződése volt eddig, hogy ribanc lesz, ha felnő.
- Érzel iránta valamit ugye? - fogtam meg a kezét. Egy perces néma csend telepedett ránk.
- Anna... Belé vésődtem. - suttogta maga elé letörten. Kicsit megdöbbentem. Nem akartam, hogy nagyon lássa rajtam, de nem tudtam magam visszafogni.
- Már te is farkas lettél? - jajdultam fel.
- Nem. Én más vagyok, mint ti. Eredetileg ezért mentem el... Nem voltam messze, tudtam, mi folyik körülöttem, tök fel voltam készülve. Tudod, anyu beszélt nekem róla és...
- Várj. Mi az, hogy más vagy? Meg hogy jön ide Anya? - szakítottam félbe.
- Én medve vagyok, Anna. Egy grizzly.
- Nájsz. Hogy csináltad? - sóhajtottam.
- Anya... azt hittem, te tudod! - húzta fel a szemöldökét. - Anya medve. Alakváltó, Csak lemondott róla azért, hogy lehessenek gyerekei. És én is átváltoztam. Ahogy még egy csomó farkas is, amíg nem voltál magadnál. - szorította meg a kezem.
- Hú. Ez durva. - ráncoltam a homlokom zavarodottan.
- Ja. - mosolyodott el Sarah. - Muszáj volt elválnom tőletek egy kicsit, eddig csak Anya tudta, hogy velem is megtörtént. Itt valami nagy dolog készül, hogyha ennyi alakváltóra van szükség!
- Igen, lehet, hogy igazad van. De most hagyjuk ezt inkább. Eleget fájhat még a fejünk miatta. - sóhajtottam, és meghúztam a konyakot. Undorító volt, megborzongtam. - Jaj, képzeld! Rávettem Jacobot, hogy menjünk el a nagyiék valamelyik tengerparti villájába pár hétre. Azt találtam ki, hogy mehetnénk többen! Mauritiusra, vagy a Hawaii házba... Mit szólnál? Leah, Seth, Michael, Jake, Paul, Embry, Te és én. Na?
- Ez... ZSENIÁLIS! - fakadt ki. - Annyira hiányzik a bikinim!
- Én is ezt mondtam! - nevettünk.



Körülbelül reggel fél hatig beszélgettünk, majd elindultunk haza. Én Melanie házát vettem célba, Sarah pedig felmászott az erkélyemre. Átváltoztam farkassá, hogy könnyebben odataláljak. A szagokat követtem, és rohantam. A bordáim teljesen épek voltak már, nem is fájtak. Isteni érzés volt újra a ragyogó fehér bundámban tündökölni. Pillanatok alatt odataláltam a házhoz, kezdett felkelni nap. Átváltoztam, és felkapkodtam a ruháimat. A cipőim fűzőit összekötöttem, és átvetettem a vállamon. Halkan nyitottam be a házba, Jake pont a fürdőből lépett ki. Egymásra mosolyogtunk. Kicsit kába voltam a sok piától. Elég szétcsúszott volt az arcom. Jake felnevetett.
- Mennyit ittál?
- Eleget. - bólogattam, és óriásit ásítottam. A fáradtság és a részegség egyszerre támadott meg.
- Zuhanyozz le, aztán alszunk még egy kicsit. Délután lesz a temetés, addigra ki kell magunkat pihenni. - lépett hozzám. Gyengéden végig húzta mutatóujja hegyét a nyakamon, mire gombóc szorult a torkomba, és görcsbe állt a gyomrom. Mintha hatalmas libák szorultak volna belém. Nagyot nyeltem.
- Miaz? - nevetett. Beletúrt a hajába, én pedig lassan kezdtem szétfolyni a padlón. Istenem, hogy lehet valaki ennyire tökéletes és szívdöglesztő?!
- Rossz vagy. - kuncogtam, és pajkosan megböktem az orra hegyét. El akartam tűnni, de ő utánam kapott, és belefúrta a nyakamba a fejét. Mély levegőt vett.
- Hm. - mormolta a hang. - El akarsz üldözni ezzel a cigiszaggal?
- Nem éppen. De ha gondolod, van még két szál. Kérsz? - csiripeltem ártatlanul. Biztos csak azért jutott eszembe az igazat mondani, mert nem voltam színjózan.
- Aha. - vont vállat legnagyobb megdöbbenésemre. - De utána fürödnöd kell... velem. - harapta meg a fülem finoman. Kuncogtam, és kiléptem a verandára.
- Te nem is cigizel. - méltatlankodtam, mikor néztem, ahogy kivesz egy szálat és meggyújtja.
- Te se. - húzta fel a szemöldökét incselkedve.
- De én igen. Csak. Nem. Szóval érted. Amikor Sarahnak voltak azok a bajai, akkor rászoktam. De aztán letettem. És most megkívántam. - vonogattam a vállam szüntelenül.
- Nem kell megmagyaráznod, bébi. Felnőtt ember vagy, ha rá akarsz gyújtani, tedd azt. - puszilta meg a homlokom.
- Sarah egy medve. - csúszott ki a számon minden összefüggés nélkül. Jacob hangosan felnevetett.
- Azért azt nem gondoltam volna, hogy még be is szívtál! Ejnye. - csóválta a fejét.
- Nem, Jacob. Sarah átalakult. Azért nem találtátok meg. Ja és alapból ezért tűnt el. Olyan lett mint Anya. Egy grizzly, vagy mi. - nyomtam el a cigit, és keresztbe fontam a karjaim a mellemen.
- Majd erre visszatérünk. Inkább a nyaralásról beszéljünk. Aztán feküdj le, mert délután kettőkor kezdődik a temetés. Aludd ki magad, szörnyű nap lesz. - sóhajtott.
- Pedig kellemesen kezdődik! - bújtam hozzá mosolyogva, és lehunytam a szemem. Jake szívott még kettőt, majd ő is elnyomta a csikket. Egy ideig álltunk ott összeölelkezve, majd bementem a házba. Odakint már pirkadt. Jake bejött utánam.
- Tetszik a copfod! - csapkodta himbálódzó hajam.
- Aha. - motyogtam, és beléptem a fürdőbe. Megnyitottam a vizet és levetkőztem. Jake ledobta a derekáról a törölközőt, és beállt mellém a zuhanyba. Megfürödtünk. Mikor kimásztam a zuhanytálcából, álmatagon nyúltam a törölközőmért. Alig bírtam nyitva tartani a szemem. Jake végig kuncogott, amint nézte, hogy ügyetlenkedem. Csapkodva megtörcsiztem és áttántorogtam a hálóba. Az ágy mellett megálltam, és lehunytam a szemem. Mielőtt belezuhanhattam volna, egy forró kéz elkapott, és finoman a párnák közé fektetett. Mondanom se kell, már egy fantáziadús álom felé repültem.

hm.

drága olvasók.! =D

vasárnaptól péntekig síelni vagyunk.
így nem lesz rész. :/
de utána lesz ^^
reméljük, hogy egy hét kiesés után is olvastok minket ;)

ciao; sári és zsóKa

Wolfpack Emotions 16.

16. Ötletek, várakozás

Amint feljöttem a víz alól, letöröltem a fejemről a habot, és már hallottam is, ahogy nyílik az ajtó.

- Bejöhetek? - kérdezte Jacob lágyan.

- Aha. - nyitottam ki a szám. Nem voltam képes kinyitni a szemem, teljesen ellazultam a forróvízben. Jake leült a kád szélére.

- Minden oké?

- Nem. - sóhajtottam.

- Majd minden oké lesz.

- Egyszer biztos.

- Nem aggódsz Sarah miatt?

- Nem. Ismerem, tudom, hogy csak akkor kell elkezdenem aggódni, ha nem jelenik meg a temetésen. - nyitottam ki a szemem. Egyenesen Jacobra néztem, és rögtön kitisztult a fejem. A szemei, ahogy rám nézett... A szája, ahogy rám mosolygott... Az orra, ahogy beszívta a levendula illatát. Ez mind Ő volt. És a hangja egyszerűen megborzongatott.

- Szeretlek. - puszilta meg a homlokom.

- Én jobban! - kuncogtam. - Jut eszembe, haragszom rád a tegnapi nap miatt. - vontam össze tökéletesen szedett szemöldököm.

- Sajnálom. Csak mostanában nagy a nyomás, és kicsit ki kellett kapcsolnom az agyam... - fogta meg a kezem a víz alatt.

- Nem lehetne, hogy legközelebb úgy kapcsolj ki, hogy én veled vagyok? - kérdeztem ártatlanul.

- Már hogyne lehetne? - pöckölte meg az orrom finoman. Nevettünk.

- Mi folyik itt, Jake?

- Ne is mondd... - komorult el. - Amíg nem voltál magadnál, sorra változtak át a fiatalabbak. Rengeteg gondot jelentett naponta általában két neveletlen gyereket végigkísérni az első átalakuláson. Az öcséd nagyon jól viselte, szörnyen komolyan veszi a feladatát. Ugyanakkor baromi jó fej, rögtön kijött mindenkivel! - kuncogott.

- Ha ő kijött mindenkivel, mi lenne, ha te bejönnél hozzám a kádba? - kacsintottam rá. Hát újra találkozunk, Penelopé! Hiányoztál... Jake beugrott mellém a kádba, és végre újra együtt voltunk.

Három órával később arra keltem, hogy Jacob kiszáll a kádból. Résnyire nyitott szemmel néztem ahogy megtörölközik, és felveszi a ruháit. Egy póló és egy farmer. Majd leguggolt a fejem mellé, és megpuszilt.

- Nincs kedved eljönni ebédelni? - kérdezte lágyan.

- Kaja? - pattantam fel. - Adj húsz percet, és szebb leszek mint valaha! - ragyogtak fel a szemeim. Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, hajat szárítottam. Míg felöltöztem, felmelegítettem a hajvasalót, majd sminkeltem, és elővettem a parfümömet. Tizennégy voltam, mikor először kaptam Bulgari parfümöt, azóta csak azt használtam. Mindig fújtam magamra egy cseppet, hogy finom illatom legyen, csak amióta eljöttünk Dallasból, nem sűrűn vettem elő.

- Nézzenek oda! - füttyentett Embry, mikor beléptem a konyhába. Paul, Michael és Jake is ott ültek az asztalnál. Megpördültem, hogy minden oldalról szemügyre vehessenek, és szélesen mosolyogtam. Egy fekete blúz volt rajtam, és egy fehér nadrág. A pengető még mindig ott lógott a nyakamban.

- Én csajom! - vigyorgott Michael.

- Enyém! - háborodott fel Jacob.

- Hadd legyen a miénk! - kérte Paul és Embry egyszerre. Mind a ketten akkora tockost kaptak, hogy majdnem lerepült a fejük. Harsogva nevettem. Jake átkarolta a derekam, és kivezetett az ajtón. Beültünk a kocsijába.

- Mit ennél? - hajtott le a garázsfelhajtóról.

- Húúúúúúúst. - nyaltam meg a szám szélét. - Sok húst. Sok krumplival. Desszertnek egy vödör fagyit. Málnaöntetes csokit. - bólogattam izgatottan.

- Akkor asszem tudom, hova meggyünk! - kacsintott, és rátaposott a gázra.

Már vagy húsz perce úton voltunk, mikor kiböktem:

- Utazzunk el!

- Tessék?! - kapta felém a fejét Jacob.

- Menjünk el valami meleg, napos helyre! Együtt! - lelkesültem fel.

- De... Hova? Mikor? Kivel? Hogyan? - záporoztak a kérdései.

- Hát... Valami homokos tengerpartra. Akár ketten, akár többen, amikor csak akarjuk. - mosolyogtam.

- Hát... Én nem is tudom. Ha ki akarsz mozdulni, nem lenne jobb a helyi klubbal kezdeni? - húzta a száját.

- Te hülye vagy. - csóváltam a fejem nevetve.

- De hát... Nem tudom, miért akarsz elmenni innen.

- Azért Kicsim, mert szükségem van rá! Egy kis meleg napfényre, és a bikinimre! - nyavalyogtam.

- Őhm... Értem. De... Nem. Mégsem értem. - rázta a fejét. Bekanyarodott egy parkolóba, a jelek szerint megérkeztünk. Jake leparkolt, én pedig kiszálltam a Rabbitből. Jacob követett, és megragadta a kezem. Beléptünk az étterembe. Nem figyeltem, hol vagyunk, csak leültem egy asztalhoz, és azon gondolkodtam, hogy vajon tíz vagy húsz percig bírom még kaja nélkül?!

Jacob leült velem szembe. Nagyon jól állt neki a sötét farmer és a fekete pamutpóló.

- Jól vagy? - ragadta meg a kezem. Aggodalmasan ráncolta az orrát.

- A bikinimet akaroooom! És husikát. Sok husikát. - biggyesztettem le a szám. Jacob szánakozva mosolygott, és a fejét ingatta. Megérkezett a pincér.

- Üdvözlöm önöket a Hóbékában! Hozhatok valamit inni? - kérdezte kedvesen, mikor letette elénk az étlapot.

- Egy vadmálnás Fantát kérnék. - mosolyogtam vissza rá.

- Nekem egy kóla lesz. És Claire, a hölgynek is quieluite méretű adagot kérnék! - kacsintott Jacob a csajra. A lány bólintott, végigmért, felírta, és elment.

- Hóbéka? Ez valami vicc?! - pukkadoztam a nevetéstől.

- Ne fikázd. - morgott Jake. - A legjobb hely a környéken.

- És mi az a quileuite méretű adag? - kuncogtam, és egy poháralátéttel kezdtem játszani.

- Szerinted? Amikor beszabadultunk Paulékkal, kiettük őket a legrejtegetettebb tartalékaikból is! - vigyorgott. Tökéletes fehér mosolyában valami rossz fiússágot vettem észre, ami eddig határozottan elkerülte a figyelmem. Be kell vallanom, nagyon tetszett. Újra és újra beleszerettem, a szívem hevesen dobogott.

- Miért nem akarsz elutazni? - böktem ki (számomra is) váratlanul.

- Őszintén? Még soha nem mentem el innen. És nem hiszem, hogy most jött el az ideje... - sóhajtott.

- Szerintem meg épp ideje lenne... Húsz éves vagy! Ne csináld ezt... Ne mond, hogy nem akarsz elmenni oda, ahol forró a homok, ragyog a nap, meleg a tenger, és hatalmas pálmafák árnyékában szürcsölheted a mojito-t, amit kis hawaii lányok szolgálnak fel fűszoknyában! Sose gondoltál arra, milyen nyaralni?

- Hogyne gondoltam volna! De nem volt rá se keret, se szükség. Amióta farkas vagyok meg főleg nem. Nem hagyhattam itt Billy-t, ő pedig nem akart elmenni sose. - támadott vissza.

- Jake. Most már felnőtt vagy. És sokan vannak, akik képesek őt megvédeni, ha kell. Gondolj bele! Napokat tölthetnénk a nagyszüleim házában! Teljes kényelem és kiszolgálás, ötcsillagos ellátás, mint a luxusszállodákban! - fogtam könyörgőre.

- Oroszországban? Á, már látom is! Fekszünk a zárt erkélyen egy hősugárzóval, mellettünk egy gumipálmafa, isszuk a mojito-t és nézzük, ahogy odakint szakad a hó. Azta! - forgatta a szemét. Nevetnem kellett. Annyira szánalmasan küzdött, hogy ne nekem legyen igazam!

- Hülye. Van egy nyaralójuk Mauritiuson.... Óriási fehér palota, saját tengerparttal, jakuzzi, személyzet, 6 hálószoba, 4 fürdő, medence, és csak egy csengetés és megkapod amire vágysz! Ne mondd, hogy nem hangzik jól... - csóváltam a fejem.

- Hát... Ő... Ami azt illeti... - vakarta meg a fejét. Mondandóját Claire szakította félbe, aki letette elénk az italokat.

- Sikerült dönteni? - kérdezte mézesmázos hangon, majd tekintete az érintetlen étlapokra tévedt. - Vagy esetleg visszajöjjek később?

- Én egy csirkét kérek. - nézett rá Jacob. Ahogy Claire a szemébe nézett, elpirult. Hát igen, Jake minden bizonnyal meglehetősen durva hatással van a lányokra, na de kérem! Itt ülök vele szemben!

- Én rántott bordát sült krumplival. - sóhajtottam.

- És akkor neked is gigaadag lesz? - mért végig hitetlenkedve.

- Pontosan. - bólogattam.

- Rendben, nemsokára hozom! - kacsintott rám a csaj, és távozott.

- Na szóval ott tartottál, hogy beadod a derekad! - kortyoltam az italomba.

- Igen. Vagyis NEM! - kapott észbe Jake. Elnevettem magam.

- Késő.

- Ravasz egy tyúk vagy. - csóválta a fejét. - De nem lehetne, hogy erre később visszatérjünk?

- Hm. A kocsiig kapsz haladékot. - bólintottam.

- Nézd, esik a hó! - mutatott ki az ablakon. Gúnyosan grimaszoltam.

- Nyár van, Jacob. Én pedig nem vagyok annyira szőke, mint amilyennek látszom. De azért ügyes figyelemelterelés... - nevettem. Végigszántotta a haját az ujjaival.

- Elmegyek veled. - nyögött. - De menjünk többen.

- Zsíííír. - bólogattam elismerően mosolyogva. -majd szólunk nekik!


A továbbiakban megebédeltünk, majd elhagytuk a Hóbékát. [Istenem, ilyen hülye nevet!]

- Akkor? Megyünk? - kérdeztem már a kocsiban.

- Mikor?

- Hát... Ha ma elintézzük... Holnap? - tártam szét a karjaim ártatlanul.

- Holnap?! De hát... A temetés?

- Gondoltam utána. A következő héten, vagy valami. - vontam vállat. Gyorsan kijavítottam, rájöttem, hogy nem jó ötlet ilyen hamar.

- Hát nem ártana Leahnak és Sethnek a levegőváltozás... És Suenak is levennénk velük egy kis terhet a válláról. Majd még megbeszéljük. - szorította meg a kezem.

- Megjöttünk. - sóhajtottam. Jake leállította a motort, és hátradőlt az ülésen. Mélyet sóhajtott, és beletúrt a hajába. Lehunyta a szemeit. A fák alatt álltunk, a ház mögött. Átküzdöttem magam az ölébe, és hozzábújtam. Megsimogatott és megpuszilta a fejem. Puszilgatni kezdtem a nyakát, mire megint sóhajtott. De ez már nem gondterhelt volt, hanem nagyon is kéjesen hangzott.

- Anna Penelopé Wanamaker. - kuncogott, miközben beletúrt a hajamba.

- ...geen? - morogtam két puszi között.

- Megőrülök tőled.

- Tudom. - vigyorogtam, és megsimogattam az arcát. Hátradőltem. Véletlenül megnyomtam a dudát. Hangosan nevetni kezdtünk.

- Szeretlek. - puszilt meg Jake.

- Én jobban. - nevettem, és összedugtuk az orrunkat. - Jacob. Lásd be, szükséged van a pihenésre! És nem csak neked... - sóhajtottam.

- Igen, valóban igazad van. Mi lenne, ha most bemennénk? Már itthon van mindenki.

Bólintottam, és bementünk a házba.

A nap hátralevő részében a nappaliban ültünk. Kártyáztunk, beszélgettünk, iszogattunk, jól éreztük magunkat. Sikerült meggyőznöm mindenkit, hogy ne aggódjanak Sarah miatt. Jess nem szólt hozzám, és én is kerültem a pillantását. Gondoltam, majd beszélek apuval erről, de ő nagyon le volt törve a másnapi temetés miatt. Nehezebben viselte, mint Sue. Seth és Leah is egész jól tartották magukat. Átestek a kezdeti nehézségeken, és úgy gondolták, hogy édesapjuk egy jobb világba került, ahol szellemek segítik útját.

- Mit ennétek vacsira? - állt fel Anya a fotelből fél hét felé. Az ikrek Leahval és Michaellel voltak, Jess a szobájában gubbasztott, Jake és Billy a meccset nézték, én pedig Sueval beszélgettem. Noah az ölemben lapozgatta a kedvenc mesekönyvét a farkassal a hóna alatt.

- Tésztát. - csillantak fel az öcsém hatalmas, barna szemei.

- Elszaladok a boltba, hozok tortellinit. - indult el Anya.

- Hagyd! Majd én! - ugrottam fel. Noah-t visszaültettem a helyemre, és odamentem Anyához. Hatalmas vigyort eresztettem az arcába, felkaptam a BMW kulcsait, és már kint is voltam.

Szélsebesen a helyi kisbolthoz hajtottam.

- Jó estét! - léptem be az apró üzletbe.

- Anna? - hallottam egy ismerős hangot. Emily állt a pult mögött, sebhelyes arca gyönyörű mosolyra húzódott, mikor meglátott.

- Emily! - kiáltottam boldogan. - Hát te mit csinálsz itt?

- Itt dolgozom. - vonta fel jobb szemöldökét.

- Ó, hát persze! - csaptam a homlokomra. Tettem a kosaramba vagy húsz csomag tésztát, majd az egészet a pultra pakoltam.

- Kérsz még valamit? - kérdezte kedvesen, mikor az összes csomag vonalkódját leolvasta. Szemem elidőzött a mögötte álló polcon.

- Igen. - sóhajtottam. - Egy kék Lucky Strike-ot és egy olyan cuki, baba kék öngyújtót.

- Cigizel? - kérdezte meglepetten, mikor átnyújtotta a csomagot.

- Néha. - vontam vállat. - De kérlek, maradjon köztünk!

- Hát persze, ahogy akarod. - bólogatott.

Elköszöntünk egymástól, és kihordtam a cuccot a kocsiba. Kiterveltem, hogy majd kaja után lemegyek a partra, és elszívok pár cigit. Talán valami piát is viszek, ki tudja?

- Megjöttem! - kiáltottam, és letettem a kaját a konyhaasztalra. Voltam olyan rafinált, hogy a cigit a kocsiban hagytam, jól eldugtam az ülés alatti tartóba. Tudom, hogy felnőtt vagyok, és csinálhatnám, de a szüleim elleneznék, és nem akarok velük balhézni... Felesleges energiapazarlás lenne.

Anya elővett egy óriási fazekat, és megfőztük a sonkás tortellinit. Mindannyian asztalhoz ültünk, és csendben fogyasztottuk el a több tonna tésztát. Jake és Sue között foglaltam helyet úgy, hogy Jessicát ne kelljen látnom. Biztos nem álltam volna meg szó nélkül, ha közelebb kerülök hozzá...

Segítettem anyának leszedni az asztalt, és elmosogattunk. Vártam az alkalmat, hogy leléphessek végre, de csak nem akartak lefeküdni odahaza.

Már éjfél körül járt az idő, mikor Billy és Clearwaterék elmentek haza. Jake és én felmentünk a szobámba. Kiléptem az erkélyre és a csillagokat néztem. Telihold volt, gyönyörűen tükröződött az óceánon.

- Mint valami csöpögős filmben... - mormolta a Hang a nyakamba. Kirázott a hideg.

- Pontosan. - mosolyodtam el elégedetten. - Tökéletes, bár itt alul folyik a nyál... - mutogattam a levegőbe. Jacob halkan nevetett. Hirtelen boldog voltam. Úgy éreztem, hogy minden tökéletes. Kiment a fejemből a temetés, Sarah, Jess, és minden egyéb baj a világon. Csak Jake volt és Én.

- Itt éjszakázunk? Vagy hazamegyünk. - kérdezte. Két kezével a korlátot támasztotta mellettem. Pont, mint egy romantikus, sablon filmben.

- Haza? - pördültem meg. - Jacob, nekem itt az otthonom. - ráncoltam a szemöldököm.

- Hát... Én arra gondoltam, hogy... Hogy talán... - kereste a szavakat. Lehelete édes illatának hatására teljesen elbódultam.

- Nyögd már ki! - ragadtam meg a pólóját, és közelebb rántottam magamhoz.

- Abban reménykedtem, hogy együtt fogunk élni Anyukám házában. - suttogta. A szívem kihagyott egy ütemet.

- Hogy mi?!

- Hát... Odafönt. Vagy te nem akarsz? - húzódott el.

- Jake, én... - hebegtem. Jacob ellökte magát a korláttól és meredt szemekkel várta a választ.

Wolfpack Emotions 15.

15. Mi a fene?!

- Merre jutunk le innen? - álltam meg az autó mellett.

- Majd én vezetek. - ajánlotta Paul, és beült a kocsiba. Én is beültem mellé. Farkasbarátom halkan káromkodott magában. Szépen lassan teljesen átállított mindent. Hátratolta az ülést, mert nem fért el a lába. Elállította mind a három tükröt, az ülés háttámláját, majd felém fordult. Arcán először nyugalom, majd félelem cikázott át. Egy pillanat alatt megváltozott az arca, amint rám nézett. Legnagyobb valószínűséggel nagyon csúnyán nézhettem rá, szemeim szikrákat szórhattak. Ki nem állhattam, ha a kocsimon akárki is elállított valamit. Nem hogy átrendezi az egészet!

- Menjünk. - morogtam röviden. Felesleges lett volna elkezdeni balhézni, hisz a szerencsétlen azért csinálta, hogy lejussunk innen.

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ez téged ilyen mélyen érint... - szabadkozott, mikor már az országúton haladtunk.

- Hagyjuk. - néztem ki az ablakon. - Nem tudnál egy kicsit gyorsabban menni?

- Nem. - mosolygott. Ökölbe szorítottam remegő kezeimet.

- Paul. Mi folyik otthon? - fakadtam ki megtört hangon.

- Nos... Ha a helyzetértékelésem nem csal, te aggódsz. És mivel aggódsz, ezért ideges vagy, és mivel ideges vagy, remeg a kezed, és ha remeg a kezed, az azt jelenti, hogy át fogsz változni. Ebből kifolyólag azt javaslom, hogy ne változz át, mert tönkremegy a puccos BMW-d, és akkor le merem fogadni, hogy idegrohamot kapsz. - fejtegette Paul. Egy ideig csak néztem rá, majd megvontam a vállam.

- Nem figyelek rád, mert nem válaszolsz, és nem mondasz semmi újat.

Beraktam egy Norah Jones cédét a lejátszóba, és átadtam magam a lágy dallamoknak.

Arra eszméltem fel, hogy valaki finoman rázogat. Résnyire nyitottam a szemeimet, és a kocsim anyósülésén találtam magam. A házunk előtt parkoltunk, és egy meztelen felsőtestet véltem felfedezni magam mellett. Jake! - gondoltam. Elmosolyodtam, és jó szorosan lehunytam a szemeim. Felé hajoltam, és a nyakába fúrtam a fejem. Mélyet szippantottam az illatából, mikor megköszörülte a torkát.

- Khm. Anna... Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! - tolt el Paul mosolyogva. Idegesen elnevettem magam.

- Összekevertelek Jacobbal, sajnálom. - hajtottam le a fejem. Jelezte, hogy semmi gond, mikor hirtelen kivágódott a vezetőülés felőli ajtó, a fiú pedig eltűnt mellőlem. Jacob... Kipattantam a kocsiból, és elölről megkerültem.

- Azonnal engedd el! - üvöltöttem Jakere, amint megláttam, hogy Paul nyakát szorítja. Mind a ketten remegtek, nem kellet már sok ahhoz, hogy átváltozzanak. - Jacob! Hallod? Nem is tudod, mi történt! Ereszd el! - kiabáltam magamból kikelve. A könnyeim csorogtak le az arcomon, és a földre rogytam. Jake azonnal elengedte Pault, és odarohant hozzám. Mikor fölém hajolt, elkaptam a fülét és felpattantam.

- Áú! Ne! Ez fáj! - kiabált Jacob.

- Tudod az történt, hogy elaludtam a kocsiban, és Paul fel akart ébreszteni. Összekevertem veled, így hozzábújtam, de aztán szólt, hogy ne, mert ő Paul. És... És... akkor jöttél. Mégis hogy feltételezheted rólam, hogy megcsallak? És mi az, hogy Pault kezded el ütni? Én csaltalak meg, engem üss, álljon meg a menet! Vagyis. Én csaltalak volna meg ha bármi történt volna. Na ebbe belegabalyodtam. De remélem érted mire gondolok...- puffogtam. Megtöröltem az arcom, és elengedtem Jake fülét.

- Én csak... Ja. - hajtotta le a fejét. Megsimogattam a karját, és kedvesen rámosolyogtam. Végül is, csak az ősi, védelmező pasiösztön tört elő benne. Lábujjhegyre álltam, és finoman megpusziltam a fülét.

- Menjünk, muszáj beszélnem Sarahval. - indultam az ajtó felé.

- Sarah elment. - csendült Michael hangja a hátam mögül. Megfordultam, és döbbenten vettem tudomásul, hogy az öcsém az erdő szélén áll. Egy alsónadrág volt rajta, magasabbnak tűnt, és sokkal izmosabbnak.

- Jaj, ne! - suttogtam megtörten. - Hát nem én vagyok az egyetlen... De... Mikor?

- Körülbelül négy napja. - válaszolt Jacob. Mélyet sóhajtottam.

- És Sarah mikor lépett le? - tettem fel a következő fontos kérdést.

- Tegnap előtt. - jött oda Michael, és megölelt.

- Még adok neki két napot. - vontam vállat. Jake ledöbbent.

- Hogy mi?!

- Mondom. Holnap szerintem visszajön. Nem hagyja ki a temetést.

- Hogy lehetsz ilyen nyugodt?! Az egész rezervátum a hugodat keresi! És te csak megvonod a vállad és közlöd, hogy majd visszajön?! - fakadt ki. Bólogattam.

- Ismerem őt, Jake. Fontosnak tartja, hogy holnap itt legyen. Akkor majd elkapom a tökeinél fogva. - szúrtam tekintetemmel az erdő felé. Valahol odabent volt, biztosra vettem. Ügyesen elbújt a farkasok elől, de előlem nem fog!

- Szóval azt mondod, hagyjuk az egészet, és koncentráljunk a lényegre? - vonta fel a szemöldökét Michael.

- Fogalmam sincs, mi lenne a lényeg, de azt hiszem igen, erre gondolok. - mosolyogtam.

- Menjünk be. - kezdtek a ház felé tolni a fiúk.

- Megjöttem! - kiáltottam el magam az előszobában. Noah rohant elő üdvözölni engem. Rögtön a nyakamba ugrott, boldogan mosolygott, és kedvenc plüssfarkasát szorongatta. Ironikus, nem?

- Michael is az! - súgta a fülembe. Két kezével tölcsért formázott, a farkast pedig a hóna alatt szorongatta. Nyomtam egy nagy, cuppanós puszit az arcára. Átvettem a másik oldalamra, mert ahogy rúgkapált a lábával, szüntelenül a legérzékenyebb bordámat találta el.

- Hol a család? - fordultam körbe a nappaliba.

- Hát... Jessica csomagol. A szüleid segítenek Suenak, Sarah bújócskázik, Michael és Noah itt vannak, az ikrek Jess-szel. Kit hagytam ki? - sóhajtott Jake.

- Senkit. - húztam a szám széles mosolyra. Elindultam fel az emeletre, Jessica szobáját tűztem ki célul. Noah továbbra is rajtam utazott.

Kopogtam.

- Csak akkor jöhetsz be, ha van nálad valami, ami megnyugtat! - rikácsolta. Benyitottam. Mikor meglátott, álla hangosan koppant a padlón. Eldobta ami a kezében volt, és elindult felém. Gyorsan letettem Noah-t. Pont időben, ugyanis a következő pillanatban Jess csapódott forró testemnek.

- Megnyugodtál? - kérdeztem, miközben szorosan öleltük egymást.

- Hiányoztál! - törölte le örömkönnyeit, és visszalépett az ágyon fekvő, nyitott bőröndhöz.

- Hova készülsz? Mamáékhoz? - ültem a ruhái mellé. Noah megforgatta nagy, barna szemeit, és kiszaladt a szobából. Mosolyogva néztünk utána, mielőtt Jess válaszolt.

- Igen. Úgy döntöttem, kimaradok ebből a dologból. - sóhajtott, és rakott egy pulóvert a többi ruhára. - Odaköltözöm. - nyögte ki nagy nehezen. Ledöbbentem.

- Hogy mit csinálsz?!

- Oroszországba költözöm a nagyszüleinkhez, Anna. Ott fogok élni, ott fogom elkezdeni a gimit szeptembertől, és végre lesz lehetőségem tökéletesen megtanulni oroszul.

- De... Én... Ez most mellbe vágott. - hajtottam le a fejem.

- Ne haragudj rám emiatt. De nem érzem itt jól magam. Felborult a megszokott életünk, és mivel nem kaphatom vissza, ezért elkezdek egy másikat. Sokat gondolkodtam rajta, és így döntöttem. Jut eszembe, kéne még pár pulcsi. Eljössz velem vásárolni ma délután?

- Vidd el az enyémeket. - legyintettem. - Nekem már nem kellenek, és úgy is mindig jajgattál, hogy akarod őket! - mosolyogtam kényszeredetten. Teljesen letaglózott a hír, hogy Jessica elköltözik.

- Köszi! - visította, és kirohant. Feltételezem, a szobámba ment, hogy begyűjtse az összes pulóveremet.

Mire visszért, én már az ablakban álltam.

- Anna... - kezdte a ruhakupac mögül.

- Felfogtad, hogy a térkép másik végére készülsz menni?! 15 éves vagy! Én se mernék egyedül ilyen messzire utazni! Tudod, milyen messze van Oroszország? - támadtam le.

- Ha gyakorlatilag azt nézzük, a térkép itt összeér, szóval ha nyugatról nézzük, nem vészes... - védekezett szelíden.

- Jessica, a rohadt eget, Japán, a Himalája, meg Tibet, meg fél Ázsia lesz köztünk! Azért ez elég cinkes... - vettem el tőle a pulcsikat. Letettem őket az ágyra, és megtöröltem a könnyektől nedves arcom.

- Ne... Anna... Te is tudod, hogy ez így lesz a legjobb! Nektek is egy gonddal kevesebb, és én is boldogabb leszek! - fogta meg a kezem.

- Még egyszer emlékeztetlek, hogy tizenöt vagy! Nem hiszem, hogy reálisan tudnál dönteni a saját életedről, és nem tudod megítélni azt sem, hogy mi a jó neked! Gondolkozzál már! - kiabáltam. Kitéptem a kezem a kezéből, és beletúrtam a hajamba.

- Fejezd be! Képzeld el, hogy igen is, tudom mi nekem a jó! Mellettetek kénytelen voltam felnőni, mert ti csak nagy gyerekek vagytok, egész idáig egy rózsaszín 'jajdejónekemhogyamerikaitinivagyok' világban éltetek, és hogy jaj milyen tuti hogy ekkora családunk van, de nem! Ez nem így van! Legalábbis most már biztosan nem. Te más lettél, Michael más lett, Sarah megint közel van egy újabb mélyponthoz. Noah retteg, az ikrek egyre nőnek, és bele fognak csöppenni egy olyan világba, ami talán nem is kéne, hogy létezzen! Szerinted ez normális?! Anna, én gondolkodtam. És elmenekülök innen, amíg lehet! Nem akarok én lenni a következő, nem akarom végignézni, ahogy szétesik a családunk! - üvöltötte vissza sírva. A szavai pofonként hatottak rám. Miért a kamasz húgom oktat ki engem az élet nagy dolgairól? Elméletileg nekem kéne nyertesen kikerülnöm ebből a vitából...

- Egyáltalán nincs igazad! Lehet, hogy megváltoznak a dolgok, de ez az élet rendje, Jess! Fogd fel! Nem lehetünk örökké egy hatalmas család! Nekünk, gyerekeknek fel kell nőnünk, és saját családot alapítanunk, továbbvinni a dolgokat úgy, ahogy kell. De ha megijedsz, és elmenekülsz a változások elől, akkor ne csodálkozz, hogy a dolgok nem a megfelelő irányba fognak változni! Nem hiszem el ezt az egészet! Mégis miért mész el? Félsz, hogy te is az leszel, mint én?! Hát elárulom, hogy az nem attól függ, hogy hol vagy, hanem attól, hogy mi van ott. Vagy ki. Mert ha Oroszországban összeakadsz egy vámpírral, nem lesz ott senki, hogy megvédjen önmagadtól, vagy tőle. Ha ezt az életet akarod, újrakezdeni mindent nélkülünk egy sivár palotában több ezer mérföldre azoktól, akiket szeretsz, csak rajta! Egy szavadba kerül, és én kisétálok azon az ajtón, és nem akadályozlak meg abban, amit tenni készülsz. De a kedvenc pulcsijaimat kérem vissza, mert terveim vannak velük. - osztottam. Éreztem, hogy teljesen földbe tiprom szegényt, de kénytelen voltam. Gondolkodjon csak el rajta, hogy valóban itt akar-e hagyni maga mögött mindent, vagy marad velünk.

- Akkor fogd a szaros ruháidat, és hagyj békén! - sziszegte a fogai közt. Felkaptam a cuccot az ágyról, és kiviharzottam az ajtón.

A fiúk döbbenve álltak a folyosón, valószínűleg végighallgatták a veszekedésünket. Bementem a szobámba, ledobáltam a ruhákat a szőnyegre, és a fürdőbe léptem. Megnyitottam a vizet, és teleengedtem a kádat. Amíg a fürdősó feloldódott, addig levetkőztem, és leültem a kád szélére. Pont láttam magam a tükörben. Keresztbe tettem a lábaimat, és amíg megtelt a kád, a hajamat kezdtem fésülgetni. Mereven bámultam saját tükörképem szemeibe, kezem automatikusan ráállt a hajkefélő mozdulatra, míg gondolkodtam. Jessica elmegy. Sarah megint kezd visszaesni, Michael farkas. Harry-t holnap temetik. Már nem fájnak a bordáim, viszont az agyam görcsöl. Eléggé idegbajos típus vagyok, meglehetősen kiborultam Jess miatt...

Megtelt a fürdőkád, feloldódott a fürdősó, vastag habréteg úszott a vízen. Letettem a hajkefét a csap szélére, és óvatosan beleereszkedtem a hatalmas kádba. Elmerültem a víz alatt, hogy kiürítsem a fejemből a gondolatokat. A fürdősónak levendula illata volt, a kedvencem. Imádtam a levendulát. Lehunytam a szemem, és csendben áztattam magam. Arra gondoltam, hogy végtére is szuper, hogy farkas vagyok. Van egy csomó hasznos adottságom, és még csak ki sem használom őket. Ezen elmélkedve hegyezni kezdtem a fülem. Hallottam, hogy Jess hüppög a szobájában, és valamit csapkod. Michael és Jacob az alsó szinten ültek, és a falkáról beszélgettek. Aztán Jake felállt, elnézést kért az öcsémtől. Újból elmerültem a víz alatt, nem akartam tudni, hová tart, mégis hamar választ kaptam a kérdésemre.