Wolfpack Emotions 5.

5. Anna és Penelopé

Szörnyű rémálmom volt. Átváltoztam a családi vacsora közben.... Megöltem mindenkit. Épp az ikrekkel végeztem volna, mikor valaki belém harapott és elrántott tőlük. Egy hatalmas vörösesbarna farkas állt előttem, kérlelően nézett a vérben forgó szemeimbe. Jacob. Segíteni akar. Körülnéztem a nappalinkban. Mindenhol a testvéreim és szüleim testének darabjai hevertek. Megöltem őket. Jacob könyörgött, hogy legalább az ikreket hagyjam békén. Erre nekirontottam, és verekedni kezdtünk. Jake hamarosan padlóra küldött, a fejem hangosan koppant a parkettán. Kinyitottam a szemem és egyenesen Apa fennakadt szemeibe bámultam.
Felriadtam. Szerintem még sikoltottam is. Kinyitottam a szemem és felültem az ágyban. Úsztam a verítékben.
- Csak álom volt. - dörmögte a szeretett hang, és megint megcirógatta a hátam. Kábultan zuhantam vissza a párnámra. Hajnalodott, a felkelő nap narancssárga fénye kezdett beszívárogni az ablakon.
- Minden rendben. - suttogtam. Nem is Neki, inkább magamnak. A plafont néztem. Fölémgördült. Forró teste óvatosan ereszkedett rám, sötét szemei fogva tartottak. Lassan kezdett közelíteni felém. Összedugtuk az orrunkat. A lehelete égette a szám, nem gondoltam volna, hogy képes még a szokottnál is forróbb lenni. Mielőtt végre csókolózhattunk volna, kopogtak. Jacob száját egy elég cifra káromkodás hagyta el. Halkan nevettem.
- Nyugiiii. - simogattam meg a fejét. Szelíden rámmosolygott. Felketem és felvettem a pólóm meg a nadrágom. Zoknit is húztam, mert odakint hideg volt a járólap, nem akartam felfázni. Kinyitottam az ajtót. Anya állt velem szemben. Kicsit meglepődtem.
- Minden rendben szívem? - ölelt át. Visszaöleltem.
- Fogjuk rá...
- Khm. - köszörülte a torkát Jake, aki egyszál alsónadrágban ült az ágy szélén. Kijjebb toltam Anyut a folyosóra, és becsuktam az ajtót. Apa is kint volt, a verandán beszélgetett Billyvel. Leültünk Anyuval a kanapéra.
- Mielőtt bármit mondanál, én tudok mindent, és mindenben támogatunk. Mindannyian. - szorította meg a kezem. Furán néztem rá.
- Anya. Elfogadtam. Nem halálos beteg vagyok, csak ezt a sorsot szánta nekem az élet. - simogattam meg kényszeresen mosolyogva. - És Jacob oldalán igazán boldog leszek, és minden rendben lesz! - nyugtattam hamisan csengő szavaimmal. Tudtam, hogy anyámnak a lehető legkevesebbet kell átadni ebből a dologból.
- Akkor semmi bolt? - kuncogott. Én is nevettem.
- Hát... Nem tudom. Nem úgy tűnik, hogy nekem menne. De attól te még megcsinálhatod! - kacsintottam.
- Mrs. Wanamaker... - jött ki Jake. Megállt anya előtt. - Szeretném, ha tudná, hogy nagyon fogok vigyázni Annára. Mindig szemmel tartom, ne engedem, hogy baja essen. - mondta. Közbe anya szemébe nézett, őszíntébben nem is beszélhetett volna. Az édesanyám kissé megilletődött Jacob szavaitól.
- Nos, fiatalember... - Látszott, hogy keresi a szavakat. - Igazán hálás lennék... - mosolygott Jakere szívből. Aztán olyat tett, amin nagyon meglepődtünk mind a ketten. Elsírta magát. Az én anyukám. Összenéztünk Jacobbal, és odaugrottunk mellé. Átöleltem és a vállát dörzsölgettem. Jake megfogta a kezét.
- Anya, ne sírj! - csitítgattam.
- De... de... Anna. Nagyon félek... De bo.. bo.. boldog is vagyok, hogy találtál va.. valakit, aki ilyen... ilyen... i..ilyen... Jacob. - nevette el a végét könnyein keresztül. Felsóhajtottam.
- Mintha csak magamat hallanám...
- Én kimegyek. Lehet el kell mennem nemsokára... Mindjárt jövök. - állt fel Jacob, és kilépett a verandára apáékhoz.


Anyát sikerült lenyugtatnom, hazamentek apával. Úgy beszéltük meg, hogy itt a Black házban leszek a legnagyobb biztonságban, ahol Jake vagy Billy időben közbe tud lépni, ha baj van. Anya hozott nekem egy nagy táska ruhát, és néhány pár cipőt. Michael felhívott, és a szavaiból azt vettem ki, hogy mérges rám. Mérges, mert én leszek a nagy, erős farkas, és nem Ő. De aggódott is értem. Nehogy valami baj legyen. Tudtuk, mekkora a kockázatavan az első átalakulásnak.

Jacob egész nap kint futkározott, beszámolt rólam a falkának, satöbbi... én unottan ültem a kanapén, kapcsolgattam a tévét, régi legendákról szóló könyveket lapozgattam, amiket Billy adott unaloműzésként, és néha beszéltem az öreg Blackkel pár szót.
Már sötét volt, 9 felé járhatott az idő, mikor meguntam a várakozást. Úgy döntöttem lezuhanyozom, és lefekszem aludni. Tudattam Billyvel a terveim, és elvonultam a fürdőszobába. Folyattam magamra a forró vizet, és egészen kitisztult a fejem. Nem gondoltam semmire, a fáradtság olyan erővel lett rajtam úrrá, hogy majdnem ott aludtam el a zuhany alatt. Gyorsan elzártam a csapot és magamra tekertem egy törölközőt. Abban mentem vissza a szobába. Istenien illatoztam, ezt már a fürdőben megállapítottam. Előkotortam a hajszárítót a táska aljáról, és bedugtam a konnektorba. Épp a hajam szárogattam, (hiába fogtam össze, valamelyik részen mindig megtalálta a víz...) mikor a tükörben láttam, hogy Jake mögém áll. Elragadóan huncutul mosolygott. Közelebb lépett, és megpuszilta a vállam. Visszamosolyogtam rá, de nem hagytam abba a hajszárítást. Lehunytam a szemem, és mosolyogva élveztem, hogy végigcirógatja a vállamat. Aztán eltűnt. Mintha köddé vált volna. Kinyitottam a szemem, és tényleg nem volt sehol. Sóhajtottam, és kikapcsoltam a hajszárítót. Megfésülködtem, és visszatettem a táskába a masinát. Előkotortam valami pizsama félét, de csak a sárga hálóingemet találtam. Nevetve megcsóváltam a fejem, mikor kihajtogattam, és kiesett belőle egy cetli. „Csábítsd el!” - ennyi volt ráírva.
Anya, anya, anya.... Gyorsan belebújtam, de megszokásból nem vettem bugyit alá. Otthon nem volt szokásom... Felkaptam egy fürdőköpenyt és belebújtam a papucsomba. Kimentem a konyhába. Jacob az asztalnál ült, előtte több tonna kaja. Hevesen tömött valamit a szájába, rántott húsnak néztem. Neki támaszkodtam az ajtófélfának, keresztbefontam a karom, és őt néztem. Észre sem vett. Maga elé húzott egy 6 személyes spagetti adagot, és föléhajolt. Nagyon szemezett vele, majd megragadta a villát. Mintha küzdött volna az ellen, hogy elkezdje befalni. Nem bírtam tovább, halkan felnevettem. Nem emelte fel a fejét csak a szemét fordította felém. Megcsóváltam a fejem, és bementem a szobába. Még a folyosóról hallottam, ahogy nekiesik a tésztának.
Odabent levettem a köpenyt, és észrevettem, hogy elfelejtettem bugyit venni. Hiába ígértük oda egymásnak a szívünket örök időkre, akkor se akartam még csak úgy bugyi nélkül... Meg különben is. Nem is ismerem.... Csak szeretm. De nagyon. Felkaptam az első alsóneműt, ami a kezem ügyébe került, és bebújtam az ágyba. Kicsit fáztam, állig betakaróztam, és leoltottam az olvasólápát az éjjeliszekrényen.
Vártam még egy ideig, hátha Jacob feltűnik, de csak nem jött. Aztán meghallottam a hangját. Billyvel beszélt valahol egy másik szobába.
- Elegen leszünk szerintem... Nincs túl sok félnivalónk. Csak Őt féltem. - motyogta Jake. Egy pillanatra ledöbbentem. Hogy lehet az, hogy innen hallom, amit ott motyog. MOTYOG. Nem is rendes hangerővel beszélt... Összehúztam a szemöldököm, és füleltem.
- Nem tudom, fiam. Szépen lassan eléri a legfelső határvonalat... Bevésődött, aztán megerősödik a hallása, hangtalanul kezd közlekedni, felforrósodik a bőre, és robban. A lány olyan mint egy időzített bomba. Önveszélyes is lehet. - dörmögte Billy medvéket megszégyenítő hangtónusával. Ráhibázott a hallás dologra, vagy tudja, hogy mi a sorrend? Hm. Érdekes.
- Jahaaaaj. - sóhajtott Jake. - Megyek, lefekszem. Szörnyű nap volt ez a mai. Hallottad mi történt Jared hugával? Szegény lány... Jared nagyon kiakadt... - suttogta.
- Igen. Anna ugyan ebben a helyzetben van... Ezért kell rá nagyon vigyáznunk. Amint felmelegszik a teste, el kell vinned őt innen. Azt, hogy hova, még nem tudom... De majd kitalálom... - sóhajtott fel Billy is. Megmerevedtem. Valami baj van. Vagy lesz. Velem. Jézus.
Apja és fia elköszönt egymástól, majd a következő pillanatban kattant a zár és Jake lépett be a szobába.
- Alszol? - suttogta.
- Nem. - adtam tömör választ.
- Hosszú nap volt. - dőlt le mellém az ágyra.
- Mi történt Jared hugával? - kérdeztem. A sötétben éreztem, ahogy a teste megfeszül. - Igen, mindent hallok. Mit szólsz? Level 2. - morogtam.
- Nincs mitől félned. - suttogta, és megfogta a kezem. Összekulcsoltuk az ujjainkat. - Én itt leszek melletted.
- Mondd el. - kértem.
- Jajj Anna! Semmi komoly. Zoé teljesen kikelt magából és gyakorlatilag szétmarcangolta saját magát. Most nem tud visszaváltozni egy ideig.
Minden izmom megfeszült. Elképzeltem az eseményeket. Nem volt túl bíztató ez a történet rám nézve... Hozzábújtam a fiúhoz.
- Jó éjt. - suttogtam. Megpusziltam a nyakát, és már aludtam is.

Valamikor éjjel arra ébredtem, hogy fázom. Furcsálltam, hisz egy valóságos kályhának kellett volna mellettem feküdnie. Kinyitottam a szemem, és csak egy cetlit találtam.
„El kellett mennem. Sajnálom. Sietek. Ha baj van, rohanj ki az erdőbe. Akkor megtalállak. Szeretlek. J.”
Visszaejtettem a papírt az ágyra, és a plafont kezdtem bámulni. Próbáltam rendszerezni az elmúlt 2-3 nap eseményeit. Először is. Beköltözés, boldogság – megvolt. Ismerkedés a helyiekkel – megvolt. Ismerkedés Jacob Blackkel – nuku. Csak PUFF szeretjük egymást és kész. Ennyi. Csá. Penelopé kopogtatott az elmém kapuján. Beszélgetni kezdtünk. Úgy mint Anna és Penelopé.
- Hahó. Mit szólnál egy kis fantáziálgatáshoz? - kérdezte Penelopé.
- Hagyj. Most fontosabb dolgom is van... - morgott Anna.
- Ugyanmáááár! Attól, hogy elképzeled a testét, és visszaidézed a múlt éjszakát, nem lesz semmi bajod! Maximum megnő a libidód, de ez normális. Végül is elég rég bújtál ágyba akárkivel is... - csipkelődött Penelopé. Belepirultam a gondolatban, aztán jót nevettem magamon.
Nem volt több időm ezzel a kis párbajjal tovább foglalkozni, ugyan is kinyílt az ablak és Jake egy kecses mozdulattal landolt a szőnyegen. Észrevette, hogy ébren vagyok, és az ágyékához kapta a kezét. Szégyentelenül bámultam. Penelopé ujjongott örömében, Anna pedig fülig pirult, nem bírta eltakarni a szemét. Penelopé szemét is megpróbálta lefogni, de az megharapta, és tovább bámulta Jake tökéletes testét.
Jacob – kezével az ágyékán – odament a szekrényhez, és hátat fordított nekem. A hátsója... Édes istenem... Szavakat se találok... Egyszerűen epekedtem az egész fiú után. Kiemelt egy alsónadrágot a fiókból.
- Ne! - kiáltotta Penelopé. Anna alatt megnyílt a föld, és szépen lassan elnyelte szégyenében. A legnagyobb meglepetésemre Jacob érdeklődve nézett hátra széles vállai felett. Uram Isten! Ezt most hangosan is kimodtam? Atya világ... Ebből nem mászom ki élve...
- Hogy mondtad? - kérdezte Jake és felhúzta az egyik szemöldökét.
- Sehogy. - vágtam rá, és belefúrtam a fejem a párnába. Azt kívántam, bárcsak alattam is megnyílna a föld, és eltűnnék, mint Anna... Penelopé alig bírt magával. Éljenzett, ujjongott, és mohó kíváncsisággal várta a folytatást. Jake szusszantott és odalépett mellém. Leguggolt az ágy széléhez.
- Anna. - simogatta meg a hajam kuncogva.
- Nem én voltam! Ott se voltam! - hadartam a párnámnak.
- Kis buta. - puszilta meg a fejem, és eltűnt mellőlem. Befeküdt a helyére. Penelopé a tenyerét dörzsölgette. Kivettem a fejem a párnából, és felé fordultam. Engem nézett. Közelebb húzódtunk egymáshoz. Átkarolt és végigsimított az oldalamon. Énis a hátát simogattam, aztán hirtelen... UPSZ. Mégsem vette fel azt az elsónadrágot.... Penelopé őrjöngött, vágya átlépte a kritikus legfelső határt. Nem zavartattam magam, a kezem könnyedén siklott a hátsója felé. Már nem is gondoltam semmire, nem érdekelt semmi, csak Őt akartam. Jézus, tényleg rég voltam férfival! Jacob magára tekerte a combom, és megcsókolt. Végre megcsókolt. Finom, lágy, mégis őrülten szenvedélyes csók volt. A tökéletes első. A következő pillanatban már nem volt rajtam hálóing. És akkor Penelopé helyét átvettem Én. Anna Penelopé.