Wolfpack Emotions 3.

3. Furcsaságok

Minden ruhámból csöpögött a víz. Felmentem a szobámba. Levettem a vizes ruháimat, és betettem őket a csapba. Teleengedtem a kádat forró vízzel, öntöttem bele egy kiló fürdősót meg mindenféle szart, amitől habos lett, majd lassan beleereszkedtem. Minden porcikám ellazult, kitisztult a fejem egy kicsit. Nem értettem, mi történik velem. Rögtön az első napon. Jacob olyan furán viselkedett velem. És én meg... Elmondtam neki az érzéseimet, mint egy hülye liba. Istenem, de bonyolult! Alapból, mi ez az egész, Mintha ő lenne a világ közepe. Nem is tudom felfogni. Beszélnem kéne valakivel. De kivel? Á, inkább nem is gondolok rá.
Két és fél órát áztattam magam, 4-szer töltöttem újra a kádat forró vízzel. Egészen szétáztam, de hidratálódott is a bőröm. Kiszálltam a kádból, és megtörölköztem. Lemostam a sminkem és kifésültem a nedves hajamat. Magamra csavartam a törölközőmet, és be akartam menni a szobámba, hogy tiszta ruhát vegyek elő. Kinyitottam a fürdő ajtaját, és megtorpantam. Jacob ült az ágyon, egy szál alsónadrágban. A tenyerébe támasztotta a fejét. Leültem mellé. Nem igazán lepett meg, hogy ott van. Vagy nemis tudom. Természetesnek tűnt. Álltam az ajtóban. Nem nézett fel. Volt egy kis időm megcsodálni. Minden egyes porcikáján dagadt az izom, a bőre hibátlan volt, és gyönyörű. Bronzosan csillogott a szobám félhomályában. A vizes ruhái a szőnyeg közepén feküdtek. Odamentem és felvettem őket. Egy póló és egy szakadt aljú farmer. Visszamentem a fürdőbe, és betettem a ruháit a csapba az enyéim mellé. A csapra támaszkodtam és nagy levegőt vettem. Hol a konyakos üveg? Állj, Anna, gondolkodj tisztán. Ez az. Jólvan. Utoljára belenéztem a tükörbe. Sóhajtanom kellett ismét. Kimentem a fürdőből, és leültem Jacob mellé. Átkaroltam a vállát és a hátát simogattam.
- - Minden rendben? - kérdeztem kedvesen. Még mindig természetesnek éreztem azt, hogy egy szál törölközőben ülök a nagy Ő mellett, akin egy boxer van csupán.
- Nem. - suttogta. Felegyenesedett és közelebb húzott magához. - Lehet, hogy megváltoztattuk egymás egész életét. Egymás NAGYON HOSSZÚ életét. - nézett a szemembe. Ráncoltam a homlokom.
- Ezt nem értem.
- Pedig tudod. Tudom, hogy tudod. Apád ezzel tömte a fejeteket egész életetekben! - szorította meg a kezem.
- Nem tudom, miről beszélsz.Pontosabban nem lehetne? - ráztam a fejem kétségbeesetten.
- A legendák, Anna. - nyögött. Kutattam az agyamban. Hát persze! A farkasok.
- Mégis mit akarsz ezzel? A vérfarkas csak legenda.
- Nem, Anna. Nem legenda. - hajtotta le a fejét. Megdermedtem. Vészesen próbáltam emlékezni minden részletre. Az átváltozás, a harcok és a... ÚRISTEN! A bevésődés!
- De hát... nem vésődhettem beléd! Én nem vagyok farkas! - pattantam fel. A törölközőm természetesen nem tartott velem. Gyorsan berohantam a fürdőbe, és felvettem a selyemhálóingem. Rövid, sárga, csipkeszegéllyel. Fel sem merült bennem, hogy túl nagy csábítást jelenthet Jacobnak. Vagy hogy nem illik a helyzethez. Momentán leszartam.
Odaálltam Jake elé. Beletúrtam a vizes hajamba. Jacob félőrülten bámult. De nem az arcomat. Hanem úgy egybe... Még közelebb léptem hozzá. Az orra súrolta a hálóingemet. Kezdtem énis elveszteni a fejemet. Jacob felemelte a kezét, és végigsimított a hátamon. Ahol megérintett, bizsergett a bőröm. Mindkettőnknek felgyorsult a lélegzete. Beletúrtam a hajába.
- Jake. Várj... előbb. Beszéljünk. - nyökögtem. Nagy nehezen elváltam tőle és leültem mellé. Egyszerre fújtuk ki a levegőt.
- Farkas vagy. - jelentettem ki.
- Az. - bólintott.
- És én nem vagyok az.
- Ezt nem tudjuk. - vakarta meg a fejét. Felugrottam.
- Nem lehetek az! - keltem ki magamból. - Hisz akkor tüzelne a bőröm és átváltoznék meg minden! - kiabáltam.
- Anna. - állt fel Jacob is, de félbeszakítottam.
- Jacob értsd meg! Nem LEHETEK farkas. - néztem a szemében könyörgően.
- De lehetsz. Könnyen lehetsz. - hajtotta le a fejét szomorúan.
- Jake. - suttogtam. Megsimogattam az arcát. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. - Nem lehetek farkas. Különben is, lány vagyok!
- Leah is farkas. - morogta bosszúsan. Megdöbbentem, de gyorsan feldolgoztam az információt.
- Jacob, ezt itt fejezzük be. Holnap beszélek apámmal. Most pedig megszárítom a hajam, és visszajövök hozzád. Várj meg. - mondtam keményen és határozottan. A fiú, vagy farkas, (nem is tudom ilyenkor mit kéne mondanom) megadóan visszadőlt az ágyra.
Bevonultam a fürdőbe és megszárítottam a hajam. Közben nem gondoltam a farkasdologra. Jacobot férfiként képzeltem el. Mi lenne, ha most kimennék és... Jézusom Penelopé! Hova gondolsz! Hm. Ha magammal vitázok két énem van: Anna és Penelopé. Anna a jókislány, Penelopé a csúnya gonosz néni. Még 12 éves koromban kezdtem... Rám ragadt. Szóval. Először is Anna megbizonyosodik róla, hogy Jacob Black belévésődött. Utána Penelopé leteperi és. Ú.
Megfésültem a száraz hajamat és visszamentem Jakehez. Hoppámi, a bugyit elfelejtettem... Odamentem a gardróbhoz és előkaptam a kedvenc tangám. Penelopé nagyon küzdött egy kis szenvedélyért, és már-már lenyomta Annát. Jacob szeme előtt vettem ki a bugyit a fiókból, és húztam fel. Mindezek után ledőltem mellé az ágyra.
- Végeztél? - suttogta feszülten.
- Nem. Még meg akarok kérdezni valamit.
- És mi lenne az? - hangja rögtön kíváncsi lett.
- Belém... vésődtél? - nyeltem nagyot. Jacob fölém gördült.
- Az a véleményem, hogy... - kezdte, de elhallgatott és felpattant. Riadtan nézett rám. - Ha apád itt talál, lehetek farkas, akkor is holtan végzem. Hol vannak a ruháim? - hadarta.
- A csapban. - morogtam. Berohant a fürdőbe, kikapta a ruháit az enyémek mellől és nyomott egy puszit az arcomra.
- Majd beszélünk. - kacsintott és kiment az erkélyre. Eltűnt a szemem elől. Odakint már sötét volt, és még mindig zuhogott. Anyáék épp beálltak a felhajtóra. Nagy meglepetésemre csak Apa és Michael szállt ki a kocsiból. Lekaptam a hálóingem és felöltöztem. Farmer, póló, tornacipő, pulcsi. Odakint nem volt hideg, csak az eső szakadt derekasan.