Wolfpack Emotions 10.

10. Újra együtt.

Délelőtt Anya telefonhívására ébredtünk. Szólt, hogy Sarah és Michael szülinapja aznap este lesz megtartva ott nálunk, és örülnének, ha utána otthon aludnék. Jacob is maradhat, természetesen. Kikászálódtunk az ágyból, és felöltöztünk. Jacob előbb végzett, kiment reggelit csinálni. Amint megfésülködtem és kivasaltam a hajamat, már mentem is utána. A konyhába csábított a rengeteg ínycsiklandozó illat. Jake a tűzhelynél állt, valami finomat kavargatott egy lábosban. Mögé léptem, és átkaroltam a derekát.
- Hm, miféle finomság lesz ez? - mosolyogtam.
- Tejbegríz a' la Jacob Black. - húzta ki magát, és egy széles karmozdulattal jelezte, hogy foglaljak helyet a megterített asztalnál. A következő percben már a gőzölgő tejbenfőtt búzadarát faltam.
- Ennyire jó? - nevetett Jake. Hevesen bólogattam. Persze, ezzel egyikünk sem lakott jól, úgyhogy megcsináltam egy kilós kenyeret pirítósnak, és megettünk fejenként negyven deka parizert.
- Mit szólnál, ha már most átmennénk a családomhoz? Régen voltam velük, hiányoznak, most már tudok nyugodtan viselkedni... - vetettem fel a témát miközben megtöröltem a kezem.
- Nekem lesz egy kis dolgom, de te nyugodtan elmehetsz előre. - válaszolt teli szájjal.
- Mi dolgod van? - kíváncsiskodtam. Ő csak legyintett.
- Semmiség. - rázta a fejét. - Összeülök Sammel.
- Nem falkadolog?
- Nem, csak mi ketten leszünk. Ha a falkát is érintené, te is tudnál róla.
Ez a mondat boldogsággal töltött el. Egy közösség tagja voltam végre, mégpedig nem is akármilyen közösségé!
- Rendben, akkor szerintem én mindjárt el is indulok. - álltam fel. - Köszönöm a reggelit! - cuppantottam az arcára. Elraktam a tányérom és bementem a szobába.
Gondoltam berakok egy mosást, úgysincs most a szárogatón semmi. Bepakoltam a ruháinkat, Billytől is elkértem a mosnivaló fehéreket, és beraktam mindent a gépbe. És akkor jött a baj. Bárhogy próbáltam, nem indult el a masina. Szóltam Jacobnak, ő is megnézte. Kipakolta a ruhákat, és kivitte a mosógépet a garázsba szétszedni. Egy órán át vártam, hogy történjen már valami, de csak nem sikerült megjavítani az elromlott szerkezetet.
- Jake, hagyd a fenébe! Majd otthon mosok. - sóhajtottam, és már pakoltam is be a szennyest egy utazótáskába. Jake bólintott, megmosakodott, és átöltözött.
- Majd holnap megcsinálom. El fogok késni. - morgott, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
- Kocsival mész? - döbbentem le, mikor megvillant a Rabbit slusszkulcsa a kezében. Bólintott összepréselt ajkakkal.
- Utána odamegyek hozzátok. Szeretlek. - lépett ki az ajtón. Visszamentem Jacob szobájába, és elővettem egy pulcsit. Puha volt és baba kék. Kimentem a kocsihoz és beraktam a cuccot a csomagtartóba. Aztán rájöttem, hogy a pulcsi teljesen felelsleges, mivel már nekem is forró a bőröm, mint egy igazi farkasnak. Visszavittem a szobába, elköszöntem Billytől, és beültem a kocsiba. Betettem egy nyugtatós Santana cédét, és bekötöttem magam.Autómatikusan fel akartam tekerni a fűtést, aztán ismét észbekaptam. Még üldögéltem ott a kocsiban, messzire akartam menni, nem csak 5 percig vezetni. Gondoltam miért ne? Hisz benzinem van, időm van, hajrá. Kitaláltam, hogy elmegyek a helyi közértbe, hogy vegyek magamnak valami édességet.
Természetesen La Push egyetlen kisboltja leltározás miatt be volt zárva. Így hát elmentem egészen Forksig. Csupán pár tábla csokiért. Fél óra volt az út, gondoltam akkor mát beülök valahová ebédelni. Igen ám, de nem volt kedvem egyedül. Elővettem a mobilom, és nézegetni kezdtem a névjegyzéket. Az N betűnél megakadt a szemem egy neven. Nick... Két naponta küldtem e-mailt, hívogattam, de sose vette fel, és soha nem jelzett vissza. Nagy levegőt vettem, és továbbhajtottam. Ha ennyit jelentett neki a barátságunk... Ott ültem Forksban, egy bolt parkolójában, ölemben 4 tábla tejcsoki és egy zacskó chips, na meg egy nagypohár koffeinmentes kávé tejszínhabbal, és ekkor beugrott. Mi lenne ha Leah-t hívnám fel? Végül is... Ketten vagyunk lányok a falkában, jó lenne beszélgetni... Ó banyek, nincs is meg a száma... Akkor... Tovább.
- Mondd. - vette fel Sarah flegmán.
- Gondoltam ebédelhetnél velem... Forksban. Mégis csak szülinapod van, a hugom vagy, és régen beszélgettünk. Mit szólsz? - törtek elő belőlem a szavak.
- Jó. Ja, nem. Apa elvitte a kocsit. Gyere el értem, és akkor mehetünk. Anya úgyis gombás makarónit csinált, és tudod, hogy nem eszem gombát. - Szinte láttam magam előtt, ahogy Sarah undorkodó fintorba húzza az orrát.
- Csörgetlek, ha gyere ki a ház elé. Húsz perc. Csá.
- Csá. - köszönt el ő is, és letette a telefont. Átdobáltam a cuccokat az anyósülésre, beraktam a headsetet a fülembe, utáltam vezetés közben fogni a telefont. Zenét váltottam, kerestem valami válogatás cédét, amin rockosabb számok voltak, még Michaeltól kaptam. Beletapostam a gázba, kicsit gyorsabban hajtottam haza a megszokottnál. Szerencsémre az út szinte teljesen üres volt. Egészen addig, míg meg nem láttam az óceánt. Akkor hirtelen kellett fékeznem, ugyanis egy kopottas, répavörös Rabbit ment előttem kilencvennel. Felismertem Jake rendszámát. Felkaptam a telefont, ami abban a pillanatban meg is csörrent. Felvettem és visszatettem a készüléket a másik ülésre. Lehalkítottam a zenét.
- Ne darálj le, légyszi! - nevetett Jake a telefonba.
- Hagyjuk már! Alig mentem gyorsan. - kuncogtam. Ez persze nem volt igaz, mert a megengedett száztíz helyett százötvennel hajtottam. - Különben is, te mit keresel erre? Sam La Push másik felén lakik... - esett le a tantusz. Pár másodperc habozás után jött a válasz.
- Nem nála találkoztunk. - mondta furcsa hangon. - Bocs, csak elbambultam. - tette hozzá gyorsan. Valamit titkol... Na mindegy, neki is lehet magánélete... De azért kíváncsi vagyok.
- Értem. Amúgy én nem haza megyek, vagyis elmegyek Sarahért, aztán elviszem Forksba ebédelni. Addig hazamész?
- Alkotok valamit a mosógéppel. - vigyorgott a visszapillantóba. Fehér ing volt rajta, gallérja felállítva, ujja feltűrve. Irdatlanul szexi volt, és néha el kellett gondolkodnom, hogy nem is ismerem velejéig. Hisz nem jártunk el együtt, nem tudtam, hogy viselkedik társaságában... Az az oldala még idegen volt számomra.
- Na bébinyuszi ne tötyörögj itt előttem! - hajtottam mellé. Pár métert haladtunk párhuzamosan, mikor megláttam, hogy jön valami szembe. Hallottam, ahogy Jake légzése kihagyott egy pillanatra. Elvigyorodtam.
- Mit röhögsz? - cseszett le.
- Lassíts. - mondta nyugodtan, és rakcsintottam. Beletapostam a gázba, Jacob lassított, és az utolsó pillanatban bevágódtam elé. A szembejövő ezüstmetál Volvoban egy nagy darab, fekete hajú srác nyerített a vezetőülésből, hüvelykujjával adta tudtomra, hogy tetszett neki a produkcióm.
- Egy Cullen. - állapítottam meg a telefonba.
- Igen, Ő volt Emett. Mellékesen, én elhiszem, hogy nagyon jól vezetsz, de ne ijessz rám legközelebb, jó?! - vigyorgott Jake.
- Értettem, főnök. Nálunk besz. Csá. - nyomtam ki. A visszapillantóból láttam, ahogy Jake szalutál, és visszaejti a mobilját az ölébe. Felgyorsítottam, lássa, kivel van dolga. Egy ideig próbálkozott, de már a százhúszat is döcögve vette a járgánya. Aztán én lekanyarodtam a házunk felé, ő pedig tovább hajtott. Búcsúzóul dudált egyet, én meg kinyúltam az ablakon és integettem.
Tárcsáztam Saraht. Kinyomta, és mire odaértem, már a garázsfelhajtón várakozott. Hasonló volt az öltözködési stílusunk, most is egészen összepasszoltunk, csak rajta még volt egy sárga kapucnis pulóver. Gyorsan elrakodtam az anyósülésről.
- Háj háni. - pattant be mellém, és adtunk egymásnak egy puszit.
- Csá. - vigyorogtam rá, és már indultunk is.
- Hú, de meleg vagy! - nevetett a húgom. Észrevettem, hogy valami lóg az orrán.
- Te nélkülem csináltattad meg a takonyfogódat? - sápítoztam.
- Akartalak hívni, de Apa azt mondta, ne fájdítsam a szíved azzal, hogy nem jöhetsz el. - vont vállat
- Értem. - morogtam. - Na és, mi ez az új haj? Most már feketére fested, mi? - piszkáltam egy tincset.
- Aha. Meguntam a barnát. - vont vállat. Hajának felső rétege rövidebb volt, azt az egekig tupírozta, frufruja pedig egyenes vonalban takarta a homlokát. Többi, nagyon hosszú tincse szabadon lógott a pulcsira.
- Jobb ez így. Szexi. - kacsintottam rá. Ő is vigyorgott.
- Na és mesélj! Mi van veled? Milyen farkasnak lenni? - kérdezte. Tudtam, hogy nem ez érdekli igazán...
- Igen, lefeküdtünk. - nevettem.
- Tudtamtudtamtudtam! Michael nem akarta elhinni... - ugrált. - És jó volt? - nézett rám csillogó zöld szemeivel.
- A legjobb! - böktem ki egy kis szünet után. Összesomolyogtunk.
- Amúgy. Melyik az a Jacob? - ráncolta a szemöldökét. Hangosan felnevettem.
- Majd meglátod. A legdögösebb! - vigyorogtam. Nagyon jó kedvem lett Sarah társaságától. Hiányzott már nagyon.
- Gondoltam... - forgatta a szemét. - Na és a farkasság? Milyen?
- Nem tudom. Tegnap változtam át először... De az nagyon jó volt. Féltem, hogy fájni fog, meg meg fogok tőle őrülni, mert a Blackek mindenféle rémtörténettel tömtek tele előtte, de aztán nagyon simán ment. Tök jó érzés volt. Képzeld! Hatalmas fehér bundám van! - dicsekedtem. - És a legendának minden egyes szava igaz... - sóhajtottam.
- Lemondanál a kisbabákról? - hűlt el Sarah. - De hát egész életedben arra vágytál, hogy anya legyél!
- Tudom. - fújtam ki a levegőt. - És nem lemondanék, hanem fizikailag lehetetlen, hogy szüljek. Így most már... - grimaszoltam.
- Azt a kurva eget. - dőlt hátra Sarah. - Na jó, ez letaglózott, pörögjünk fel! - nyúlt a cédétok után. Berakott valami diszkós cuccot, olyan igazi pörgős tuctuc zenét, amitől jókedve lesz az embernek, és hangosan lehet bömböltetni a kocsiban.

Egészen Forksig nagyon jól éreztük magunkat, aztán lehalkítottuk a zenét, amint beértünk a városba.
- Mit együnk? - kérdeztem.
- Valami gyors kaját. - vágta rá a húgom. Rémlett, hogy egy órája láttam erre egy McDonald's-ot... Meg is találtuk. Leparkoltam, és bementünk. Előre engedtem Saraht.
- Amit akarsz. - vontam vállat kérdő tekintetét látva. - Én fizetek! - ráztam meg orra előtt a tárcám.
- Két nagy BigMacet és egy karamellaöntetes fagyit. - hadarta.
- Üdítő? - kérdezte a pultos srác.
- Kóla. Anna? - fordult hozzám Sarah.
- Nekem 4 nagy sajtos McRoyal lesz, 3 nagy narancslé, és most kifizetnék egy nagy epres shake-t, amit akkor vennék át, mikor elmegyünk. - mosolyogtam a fiúra. A srác bocsánatot kért, és elismételtette velem még egyszer.
- Apám, te aztán éhes vagy! - nevetett a végén, mikor telepakolta a tálcákat.
- Addig nem baj, míg nem látszik! - mosolyogtam vissza rá a vállam fölött.
Leültünk az ablakhoz.
- Ez most komoly? - kérdezte a tesóm a tálcámra mutogatva. Megvontam a vállam, és már beis nyomtam egy hamburgert.
- Farkas étvágy. - bólintottam teli szájjal. Összeráncolta a szemöldökét, és ő is enni kezdett.

Csendben fogyaztottuk el a kaját, előbb végeztem, mint Sarah. Megvártam, míg az utolsó falatot is lenyeli, és szólásra nyitja a száját.
- Anna, őszinte vagy hozzám? - kérdezte félénken.
- Hát persze... - ráncoltam a homlokom. Sarah hófehér bőre alatt fülig pirult.
- Szerinted bejövök Sethnek? - suttogta.
- Seth Clearwaternek? - szaladt égig mindkét szemöldököm. Sarah bólogatott. - Fogalmam sincs. De kiderítem! - kacsintottam rá. Elmosolyodott.
- Sokszor látom és... Uhh. Nem is tudok mit mondani! - nevetett. Elkezdte kanalazni a fagyiját.
- Hát igen... Ezek a farkasemberek! - nevettem. Visszavittem a tálcákat és elkértem a shake-m.

- És hol van most a pasid? - kérdezte Sarah, mikor már hazafelé tartottunk.
- Szenved a mosogéppel. - mosolyogtam. - Vagy már nem. - húztam össze a szemöldököm, mikor megláttam a Rabbit-et a házunk előtt parkolni. Beálltam a garázsba. Kiszálltunk, én kivettem a mosatlant, és a garázson keresztül felmentünk a konyhába. A látványtól leesett az állam.