Wolfpack Emotions 16.

16. Ötletek, várakozás

Amint feljöttem a víz alól, letöröltem a fejemről a habot, és már hallottam is, ahogy nyílik az ajtó.

- Bejöhetek? - kérdezte Jacob lágyan.

- Aha. - nyitottam ki a szám. Nem voltam képes kinyitni a szemem, teljesen ellazultam a forróvízben. Jake leült a kád szélére.

- Minden oké?

- Nem. - sóhajtottam.

- Majd minden oké lesz.

- Egyszer biztos.

- Nem aggódsz Sarah miatt?

- Nem. Ismerem, tudom, hogy csak akkor kell elkezdenem aggódni, ha nem jelenik meg a temetésen. - nyitottam ki a szemem. Egyenesen Jacobra néztem, és rögtön kitisztult a fejem. A szemei, ahogy rám nézett... A szája, ahogy rám mosolygott... Az orra, ahogy beszívta a levendula illatát. Ez mind Ő volt. És a hangja egyszerűen megborzongatott.

- Szeretlek. - puszilta meg a homlokom.

- Én jobban! - kuncogtam. - Jut eszembe, haragszom rád a tegnapi nap miatt. - vontam össze tökéletesen szedett szemöldököm.

- Sajnálom. Csak mostanában nagy a nyomás, és kicsit ki kellett kapcsolnom az agyam... - fogta meg a kezem a víz alatt.

- Nem lehetne, hogy legközelebb úgy kapcsolj ki, hogy én veled vagyok? - kérdeztem ártatlanul.

- Már hogyne lehetne? - pöckölte meg az orrom finoman. Nevettünk.

- Mi folyik itt, Jake?

- Ne is mondd... - komorult el. - Amíg nem voltál magadnál, sorra változtak át a fiatalabbak. Rengeteg gondot jelentett naponta általában két neveletlen gyereket végigkísérni az első átalakuláson. Az öcséd nagyon jól viselte, szörnyen komolyan veszi a feladatát. Ugyanakkor baromi jó fej, rögtön kijött mindenkivel! - kuncogott.

- Ha ő kijött mindenkivel, mi lenne, ha te bejönnél hozzám a kádba? - kacsintottam rá. Hát újra találkozunk, Penelopé! Hiányoztál... Jake beugrott mellém a kádba, és végre újra együtt voltunk.

Három órával később arra keltem, hogy Jacob kiszáll a kádból. Résnyire nyitott szemmel néztem ahogy megtörölközik, és felveszi a ruháit. Egy póló és egy farmer. Majd leguggolt a fejem mellé, és megpuszilt.

- Nincs kedved eljönni ebédelni? - kérdezte lágyan.

- Kaja? - pattantam fel. - Adj húsz percet, és szebb leszek mint valaha! - ragyogtak fel a szemeim. Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, hajat szárítottam. Míg felöltöztem, felmelegítettem a hajvasalót, majd sminkeltem, és elővettem a parfümömet. Tizennégy voltam, mikor először kaptam Bulgari parfümöt, azóta csak azt használtam. Mindig fújtam magamra egy cseppet, hogy finom illatom legyen, csak amióta eljöttünk Dallasból, nem sűrűn vettem elő.

- Nézzenek oda! - füttyentett Embry, mikor beléptem a konyhába. Paul, Michael és Jake is ott ültek az asztalnál. Megpördültem, hogy minden oldalról szemügyre vehessenek, és szélesen mosolyogtam. Egy fekete blúz volt rajtam, és egy fehér nadrág. A pengető még mindig ott lógott a nyakamban.

- Én csajom! - vigyorgott Michael.

- Enyém! - háborodott fel Jacob.

- Hadd legyen a miénk! - kérte Paul és Embry egyszerre. Mind a ketten akkora tockost kaptak, hogy majdnem lerepült a fejük. Harsogva nevettem. Jake átkarolta a derekam, és kivezetett az ajtón. Beültünk a kocsijába.

- Mit ennél? - hajtott le a garázsfelhajtóról.

- Húúúúúúúst. - nyaltam meg a szám szélét. - Sok húst. Sok krumplival. Desszertnek egy vödör fagyit. Málnaöntetes csokit. - bólogattam izgatottan.

- Akkor asszem tudom, hova meggyünk! - kacsintott, és rátaposott a gázra.

Már vagy húsz perce úton voltunk, mikor kiböktem:

- Utazzunk el!

- Tessék?! - kapta felém a fejét Jacob.

- Menjünk el valami meleg, napos helyre! Együtt! - lelkesültem fel.

- De... Hova? Mikor? Kivel? Hogyan? - záporoztak a kérdései.

- Hát... Valami homokos tengerpartra. Akár ketten, akár többen, amikor csak akarjuk. - mosolyogtam.

- Hát... Én nem is tudom. Ha ki akarsz mozdulni, nem lenne jobb a helyi klubbal kezdeni? - húzta a száját.

- Te hülye vagy. - csóváltam a fejem nevetve.

- De hát... Nem tudom, miért akarsz elmenni innen.

- Azért Kicsim, mert szükségem van rá! Egy kis meleg napfényre, és a bikinimre! - nyavalyogtam.

- Őhm... Értem. De... Nem. Mégsem értem. - rázta a fejét. Bekanyarodott egy parkolóba, a jelek szerint megérkeztünk. Jake leparkolt, én pedig kiszálltam a Rabbitből. Jacob követett, és megragadta a kezem. Beléptünk az étterembe. Nem figyeltem, hol vagyunk, csak leültem egy asztalhoz, és azon gondolkodtam, hogy vajon tíz vagy húsz percig bírom még kaja nélkül?!

Jacob leült velem szembe. Nagyon jól állt neki a sötét farmer és a fekete pamutpóló.

- Jól vagy? - ragadta meg a kezem. Aggodalmasan ráncolta az orrát.

- A bikinimet akaroooom! És husikát. Sok husikát. - biggyesztettem le a szám. Jacob szánakozva mosolygott, és a fejét ingatta. Megérkezett a pincér.

- Üdvözlöm önöket a Hóbékában! Hozhatok valamit inni? - kérdezte kedvesen, mikor letette elénk az étlapot.

- Egy vadmálnás Fantát kérnék. - mosolyogtam vissza rá.

- Nekem egy kóla lesz. És Claire, a hölgynek is quieluite méretű adagot kérnék! - kacsintott Jacob a csajra. A lány bólintott, végigmért, felírta, és elment.

- Hóbéka? Ez valami vicc?! - pukkadoztam a nevetéstől.

- Ne fikázd. - morgott Jake. - A legjobb hely a környéken.

- És mi az a quileuite méretű adag? - kuncogtam, és egy poháralátéttel kezdtem játszani.

- Szerinted? Amikor beszabadultunk Paulékkal, kiettük őket a legrejtegetettebb tartalékaikból is! - vigyorgott. Tökéletes fehér mosolyában valami rossz fiússágot vettem észre, ami eddig határozottan elkerülte a figyelmem. Be kell vallanom, nagyon tetszett. Újra és újra beleszerettem, a szívem hevesen dobogott.

- Miért nem akarsz elutazni? - böktem ki (számomra is) váratlanul.

- Őszintén? Még soha nem mentem el innen. És nem hiszem, hogy most jött el az ideje... - sóhajtott.

- Szerintem meg épp ideje lenne... Húsz éves vagy! Ne csináld ezt... Ne mond, hogy nem akarsz elmenni oda, ahol forró a homok, ragyog a nap, meleg a tenger, és hatalmas pálmafák árnyékában szürcsölheted a mojito-t, amit kis hawaii lányok szolgálnak fel fűszoknyában! Sose gondoltál arra, milyen nyaralni?

- Hogyne gondoltam volna! De nem volt rá se keret, se szükség. Amióta farkas vagyok meg főleg nem. Nem hagyhattam itt Billy-t, ő pedig nem akart elmenni sose. - támadott vissza.

- Jake. Most már felnőtt vagy. És sokan vannak, akik képesek őt megvédeni, ha kell. Gondolj bele! Napokat tölthetnénk a nagyszüleim házában! Teljes kényelem és kiszolgálás, ötcsillagos ellátás, mint a luxusszállodákban! - fogtam könyörgőre.

- Oroszországban? Á, már látom is! Fekszünk a zárt erkélyen egy hősugárzóval, mellettünk egy gumipálmafa, isszuk a mojito-t és nézzük, ahogy odakint szakad a hó. Azta! - forgatta a szemét. Nevetnem kellett. Annyira szánalmasan küzdött, hogy ne nekem legyen igazam!

- Hülye. Van egy nyaralójuk Mauritiuson.... Óriási fehér palota, saját tengerparttal, jakuzzi, személyzet, 6 hálószoba, 4 fürdő, medence, és csak egy csengetés és megkapod amire vágysz! Ne mondd, hogy nem hangzik jól... - csóváltam a fejem.

- Hát... Ő... Ami azt illeti... - vakarta meg a fejét. Mondandóját Claire szakította félbe, aki letette elénk az italokat.

- Sikerült dönteni? - kérdezte mézesmázos hangon, majd tekintete az érintetlen étlapokra tévedt. - Vagy esetleg visszajöjjek később?

- Én egy csirkét kérek. - nézett rá Jacob. Ahogy Claire a szemébe nézett, elpirult. Hát igen, Jake minden bizonnyal meglehetősen durva hatással van a lányokra, na de kérem! Itt ülök vele szemben!

- Én rántott bordát sült krumplival. - sóhajtottam.

- És akkor neked is gigaadag lesz? - mért végig hitetlenkedve.

- Pontosan. - bólogattam.

- Rendben, nemsokára hozom! - kacsintott rám a csaj, és távozott.

- Na szóval ott tartottál, hogy beadod a derekad! - kortyoltam az italomba.

- Igen. Vagyis NEM! - kapott észbe Jake. Elnevettem magam.

- Késő.

- Ravasz egy tyúk vagy. - csóválta a fejét. - De nem lehetne, hogy erre később visszatérjünk?

- Hm. A kocsiig kapsz haladékot. - bólintottam.

- Nézd, esik a hó! - mutatott ki az ablakon. Gúnyosan grimaszoltam.

- Nyár van, Jacob. Én pedig nem vagyok annyira szőke, mint amilyennek látszom. De azért ügyes figyelemelterelés... - nevettem. Végigszántotta a haját az ujjaival.

- Elmegyek veled. - nyögött. - De menjünk többen.

- Zsíííír. - bólogattam elismerően mosolyogva. -majd szólunk nekik!


A továbbiakban megebédeltünk, majd elhagytuk a Hóbékát. [Istenem, ilyen hülye nevet!]

- Akkor? Megyünk? - kérdeztem már a kocsiban.

- Mikor?

- Hát... Ha ma elintézzük... Holnap? - tártam szét a karjaim ártatlanul.

- Holnap?! De hát... A temetés?

- Gondoltam utána. A következő héten, vagy valami. - vontam vállat. Gyorsan kijavítottam, rájöttem, hogy nem jó ötlet ilyen hamar.

- Hát nem ártana Leahnak és Sethnek a levegőváltozás... És Suenak is levennénk velük egy kis terhet a válláról. Majd még megbeszéljük. - szorította meg a kezem.

- Megjöttünk. - sóhajtottam. Jake leállította a motort, és hátradőlt az ülésen. Mélyet sóhajtott, és beletúrt a hajába. Lehunyta a szemeit. A fák alatt álltunk, a ház mögött. Átküzdöttem magam az ölébe, és hozzábújtam. Megsimogatott és megpuszilta a fejem. Puszilgatni kezdtem a nyakát, mire megint sóhajtott. De ez már nem gondterhelt volt, hanem nagyon is kéjesen hangzott.

- Anna Penelopé Wanamaker. - kuncogott, miközben beletúrt a hajamba.

- ...geen? - morogtam két puszi között.

- Megőrülök tőled.

- Tudom. - vigyorogtam, és megsimogattam az arcát. Hátradőltem. Véletlenül megnyomtam a dudát. Hangosan nevetni kezdtünk.

- Szeretlek. - puszilt meg Jake.

- Én jobban. - nevettem, és összedugtuk az orrunkat. - Jacob. Lásd be, szükséged van a pihenésre! És nem csak neked... - sóhajtottam.

- Igen, valóban igazad van. Mi lenne, ha most bemennénk? Már itthon van mindenki.

Bólintottam, és bementünk a házba.

A nap hátralevő részében a nappaliban ültünk. Kártyáztunk, beszélgettünk, iszogattunk, jól éreztük magunkat. Sikerült meggyőznöm mindenkit, hogy ne aggódjanak Sarah miatt. Jess nem szólt hozzám, és én is kerültem a pillantását. Gondoltam, majd beszélek apuval erről, de ő nagyon le volt törve a másnapi temetés miatt. Nehezebben viselte, mint Sue. Seth és Leah is egész jól tartották magukat. Átestek a kezdeti nehézségeken, és úgy gondolták, hogy édesapjuk egy jobb világba került, ahol szellemek segítik útját.

- Mit ennétek vacsira? - állt fel Anya a fotelből fél hét felé. Az ikrek Leahval és Michaellel voltak, Jess a szobájában gubbasztott, Jake és Billy a meccset nézték, én pedig Sueval beszélgettem. Noah az ölemben lapozgatta a kedvenc mesekönyvét a farkassal a hóna alatt.

- Tésztát. - csillantak fel az öcsém hatalmas, barna szemei.

- Elszaladok a boltba, hozok tortellinit. - indult el Anya.

- Hagyd! Majd én! - ugrottam fel. Noah-t visszaültettem a helyemre, és odamentem Anyához. Hatalmas vigyort eresztettem az arcába, felkaptam a BMW kulcsait, és már kint is voltam.

Szélsebesen a helyi kisbolthoz hajtottam.

- Jó estét! - léptem be az apró üzletbe.

- Anna? - hallottam egy ismerős hangot. Emily állt a pult mögött, sebhelyes arca gyönyörű mosolyra húzódott, mikor meglátott.

- Emily! - kiáltottam boldogan. - Hát te mit csinálsz itt?

- Itt dolgozom. - vonta fel jobb szemöldökét.

- Ó, hát persze! - csaptam a homlokomra. Tettem a kosaramba vagy húsz csomag tésztát, majd az egészet a pultra pakoltam.

- Kérsz még valamit? - kérdezte kedvesen, mikor az összes csomag vonalkódját leolvasta. Szemem elidőzött a mögötte álló polcon.

- Igen. - sóhajtottam. - Egy kék Lucky Strike-ot és egy olyan cuki, baba kék öngyújtót.

- Cigizel? - kérdezte meglepetten, mikor átnyújtotta a csomagot.

- Néha. - vontam vállat. - De kérlek, maradjon köztünk!

- Hát persze, ahogy akarod. - bólogatott.

Elköszöntünk egymástól, és kihordtam a cuccot a kocsiba. Kiterveltem, hogy majd kaja után lemegyek a partra, és elszívok pár cigit. Talán valami piát is viszek, ki tudja?

- Megjöttem! - kiáltottam, és letettem a kaját a konyhaasztalra. Voltam olyan rafinált, hogy a cigit a kocsiban hagytam, jól eldugtam az ülés alatti tartóba. Tudom, hogy felnőtt vagyok, és csinálhatnám, de a szüleim elleneznék, és nem akarok velük balhézni... Felesleges energiapazarlás lenne.

Anya elővett egy óriási fazekat, és megfőztük a sonkás tortellinit. Mindannyian asztalhoz ültünk, és csendben fogyasztottuk el a több tonna tésztát. Jake és Sue között foglaltam helyet úgy, hogy Jessicát ne kelljen látnom. Biztos nem álltam volna meg szó nélkül, ha közelebb kerülök hozzá...

Segítettem anyának leszedni az asztalt, és elmosogattunk. Vártam az alkalmat, hogy leléphessek végre, de csak nem akartak lefeküdni odahaza.

Már éjfél körül járt az idő, mikor Billy és Clearwaterék elmentek haza. Jake és én felmentünk a szobámba. Kiléptem az erkélyre és a csillagokat néztem. Telihold volt, gyönyörűen tükröződött az óceánon.

- Mint valami csöpögős filmben... - mormolta a Hang a nyakamba. Kirázott a hideg.

- Pontosan. - mosolyodtam el elégedetten. - Tökéletes, bár itt alul folyik a nyál... - mutogattam a levegőbe. Jacob halkan nevetett. Hirtelen boldog voltam. Úgy éreztem, hogy minden tökéletes. Kiment a fejemből a temetés, Sarah, Jess, és minden egyéb baj a világon. Csak Jake volt és Én.

- Itt éjszakázunk? Vagy hazamegyünk. - kérdezte. Két kezével a korlátot támasztotta mellettem. Pont, mint egy romantikus, sablon filmben.

- Haza? - pördültem meg. - Jacob, nekem itt az otthonom. - ráncoltam a szemöldököm.

- Hát... Én arra gondoltam, hogy... Hogy talán... - kereste a szavakat. Lehelete édes illatának hatására teljesen elbódultam.

- Nyögd már ki! - ragadtam meg a pólóját, és közelebb rántottam magamhoz.

- Abban reménykedtem, hogy együtt fogunk élni Anyukám házában. - suttogta. A szívem kihagyott egy ütemet.

- Hogy mi?!

- Hát... Odafönt. Vagy te nem akarsz? - húzódott el.

- Jake, én... - hebegtem. Jacob ellökte magát a korláttól és meredt szemekkel várta a választ.