Wolfpack Emotions 8.

8.Szabadnap, pásztoróra, gyűlnek a felhők.

Nemsokára beértünk Seattle városába. Jake rögtön a legnagyobb árkád felé irányított, hátha akkor egy helyen letudhatunk mindent, és nem kell az esőben rohangálni. Ugyanis esett. Seattle-ben megint. Pedig az autópályán száraz utunk volt... Az épülethez tartozó parkolóházban vadásztunk helyet magunknak, majd egész napos parkolójegyet vettünk. Kivettem a táskám meg a felsőm, és beszálltunk a legközelebbi liftbe. Jake egyik kezével megfogta a kezem, a másikat a zsebébe mélyesztette. Meg kell hagyni, szívdöglesztően nézett ki... Már majdnem olyan magas voltam, mint ő. Fél fejjel voltam csak lemaradva. Eddig is magas voltam, nem nőttem sokat emiatt a farkas hercehurca miatt, épphogy optimálisan festettem Jacob mellett.
Ahogy sétáltunk a boltok között, Jake hirtelen közelebb hajolt.
- Miért bámul mindenki? - suttogta feszülten. Elnevettem magam. Tényleg elég sokan megbámultak minket.
- Irigykednek. - kacsintottam rá, és behúztam a kedvenc butikomba.

Jacob türelmesen követett mindenhová, kivárta, amíg mindent felpróbáltam és még véleményezte is a ruhákat. Délután kettő körül járt az idő, mikor már mindketten nagyon éhesek voltunk. Felmentünk a harmadik szintre, ahol mindenfelé gyors éttermek voltak. Álltunk a feliratok kavalkádjában, és nem tudtuk eldönteni, hová menjünk.
- Mekibe. - vágtuk rá egyszerre kis habozás után. Nevettünk és a McDonald's felé vettük az irányt. Már jócskán voltak csomagjaink, Jacob is vett magának pár cuccot, én pedig a testvéreimnek találtam ajándékot, valamint magamnak vásároltam új ruhákat.
Jake ragaszkodott hozzá, hogy a kaját ő állja, nem ellenkeztem. Mikor letette elém a négy tálcát, hangos nevetésben törtem ki. Már egyáltalán nem érdekelt, hányan bámulnak.
- Hölgyem... - csókolt kezet Jacob, és leült velem szemben. - Tizenhat nagy BigMac, hat a tiéd, tíz az enyém, ha nem bánod. 4 nagy kóla, neked 4 nagy fanta, és tartozom neked három nagy shake-kel. - vigyorgott a hatalmas halom kaja fölött. Elismerően bólogattam.
- Jó étvágyat. - csomagoltam ki az első hamburgert, és nekiestünk a tömérdek kajának. Nagyon gyorsan végeztünk vele, megittuk az összes piát, és megkaptam az első shake-t.
- Most hova? - fogott kézen Jacob, miután visszavitte a tálcákat. Penelopé rögtön jelentkezett, hogy neki lennének ötletei, de elhallgattattam. Még számtalan lehetőség lesz rá a mai napon, egyenlőre olyat akarok csinálni, amilyet otthon nem lehet.
- Kéne vennem új fülbevalókat. - ráncoltam a szemöldököm, és kiszürcsöltem a shake utolsó cseppjeit a pohárból. Jake már húzott is maga után. Nem tudtam hova megyünk, csak mentem utána. Egész sokat lépcsőztünk meg rohangáltunk, mire odaértünk. Egy kis indián bolt volt, Apacs volt a neve. Bevezetett. Mikor beléptünk, furcsa nyelven köszönt az eladónak, aki rögtön oda is jött hozzánk. Középkorú, őszülő indiánférfi volt. Rebegtem egy üdvözlést, majd értetlenül hallgattam, amint azon az idegen nyelven kezdenek beszélgetni. Elengedtem Jacob kezét, és a polcok felé vettem az irányt. Annyi tárgy volt, hogy szinte már bele se fért ebbe az apró üzlethelyiségbe. Kissé sötét volt, és finom füstölő illat lengett körül mindent. Legendás könyvek, amik Billynek is megvoltak, fafaragványok, szőttesek, és további indiános holmik. A sarokban egy üvegvitrint fedeztem fel, odaléptem. Kis bársonypárnákon gyönyörű ezüstékszerek sorakoztak. De nem a csicsás, csillogó fajtából, hanem sötét, kopottas ezüst volt ez, szép motívumokkal. Vettem egy csomót belőlük, az összes lánynak odahaza, és Sarah még egy csodaszép gyűrűt is kapott türkizkővel a közepén. Az volt a szerencseköve, és mániákusan rajongott az ilyen dolgokért.
Az eladó még számlázás közben is azon a latinos, dallamos nyelven beszélt Jacobbal, és úgy láttam, nagyon örül, hogy sok pénzt hagyok nála. Nem kellett volna csodálkoznia. Csak azért vettem tízesével azokat az ékszereket, mert nevetségesen olcsók voltak, és gyönyörűek. Búcsúzásnál a férfi rákacsintott Jake-re, aztán elköszöntünk tőle.

- Ez meg mégis mi volt? - támadtam le Jacobot, mikor elég messze értünk az üzlettől. Egész addig a hátamban éreztem a pasi pillantását, amíg fel nem mentünk a következő emeletre.
- Semmi. Ő egy helyi srác apja volt, egy quileute. Örült, hogy végre egy földi is betért a boltjába. - mosolygott.
Még bementünk rengeteg boltba, megkaptam a másik két shake-t, majd úgy döntöttünk, elég lesz mára. Az óra háromnegyed nyolcat mutatott. Bepakoltunk a csomagtartóba, meg is telt az egész. Addig könyörögtem, míg Jake megengedte, hogy megint én vezessek. (Muszáj volt kijátszanom a 'dehátezazénkocsim' kártyát, hogy feladja....)

Már korom sötét volt, mikor Forkshoz értünk, onnan még egy órányi út volt La Push, az óceán felé, nyugati irányba. Gondoltam egyet, és beálltam egy parkolóba. Pangott az ürességtől.
- Minek jöttünk a suliba? - kérdezte Jake. Szóval a suli. Remek. Biztosra vehettem, hogy egy lélek se dugja ide a képét a nyári szünetben. Leállítottam a motort. Penelopé feltápászkodott és rámászott Jakere. Ő persze szóhoz sem jutott, csak engedelmesen hátrahajtotta az ülés támláját, és visszacsókolt. Penelopé többet akart, szinte láttam, ahogy piros szarvai nőnek, levette a fiúról a pólót. Jacob kuncogott. Tehát nincs ellene kifogása... Fenomenális! Egyik pillanatról a másikra őrülten begerjedt, és letépte a pólómat. Mindketten megtorpantunk. Egy pillanatig meredten figyeltünk a sötétben fehéren világító anyagfoszlányra, amit Jake hatalmas kezében tartott. Aztán vállat vontam.
- Van még... a csomagtartóban. - nyögtem, mikor Jacob belecsókolt a nyakamba. Ilyenkor még Penelopé voltam, el kellett jutnom a huncutságban egy bizonyos pontig, miután önmagam lehettem. Szépen lassan levetkőztettük egymást. Ott pusziltam Jacobot, ahol értem, a környezet csak fokozta az adrenalint az ereimben. Penelopé alig bírta türtőztetni magát.
- Mi lenne, ha mennénk, és otthon a puha ágyban folytatnánk? - kérdezte Jake, és megdörzsölte a könyökét, ami egy órája volt az ajtónak nyomódva.
- Remek ötlet. - pusziltam meg az orrát, és már szedelőzködtünk is. Mikor Jake elkészült, hátrament a csomagtartóhoz, és megkereste a pólót, amit kértem. Körülbelül tíz percig magyaráztam, hogy melyik zacskóból melyik felsőt vegye elő, és hogy véletlenül se tévessze össze Sarah ajándékával.

Gyorsan hajtottam a sötét úton, mindkettőnkben hatalmas energiák voltak felszabadulóban. Választottunk egy cédét, és hangosan bömböltettük a zenét. Csak halkan énekeltem, hogy ne vegye észre. Bár szép, hogy pont egy farkas elől rejtegetem a hangom... De amint észrevettem, nem rám figyelt, hanem saját magára. Táncoltunk, ő hangosan énekelt, és megállás nélkül nevettünk.
Késő este értünk haza, úgy döntöttünk a cuccokat a kocsiban hagyjuk éjszakára. Bementünk, Billy még tévét nézett.
- Mi ez a nagy jókedv? - jött elénk mosolyogva. Elpirultam, Jake pedig megköszörülte a torkát. Billy vette a lapot. Egy rövid mondatot mondott Jacobnak quileute nyelven, ami kérdésnek hangzott. Jake elmosolyodott és egy olyan 'szerinted?!' fejrándítással elintézte a dolgot. Előbb az én gyomrom kordult meg, majd a következő pillanatban Jacobé. Leültünk enni a konyhába.
Mikor jól laktunk, elköszöntünk az öregtől, és Jake bevonszolt a szobába. Kulcsra zárta az ajtót. Majdnem nekem esett, mikor megállítottam. Levettem a pólóm, nem akartam, hogy azt is tönkretegye. Elléptem előle, és kerestem egy hajgumit. Felkötöttem hosszú, szőke loboncomat, és bementem a fürdőbe. Jacob követett. Amíg lemostam a sminkem, teleengedte a kádat, és mindenféle illatos olajat nyomott bele, amitől habos lett a víz. Mire végeztem, már pár gyertya is égett. Jacob igazán romantikus volt, de ugyan akkor férfias is egyben, ezt nagyon értékeltem benne. Nem talpnyaló volt, hanem tudta, mivel vehet le a lábamról úgy, hogy megőrizze a tekintélyét.
Beleereszkedtünk a vízbe, és egymásra mosolyogtunk.
- Jó nap ez a mai. - kuncogott, és megcsókolt. A víz alatt a combom belső felét simogatta.
- Jó volt végre embernek lenni. - mosolyogtam, és közelebb húztam magam hozzá. Igaza volt, pontosan ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Két teljes órát voltunk a fürdőben. Szerencsére most nem kellett újratöltenem a kádat, egy bizonyos tényező nem hagyta kihűlni a vizet.
- Jake... - suttogtam, mikor kiszállt mellőlem.
- Igen? - fordult vissza mosolyogva.
- Lehetnek gyerekeim, ha farkas vagyok?
- Hát... Nem tudom. - hajtotta le a fejét. - Majd megoldjuk, szerelmem. Ez még a jövő zenéje. Még nem akarsz szülni, nem? - kapta felém a pillantását.
- Ugyan... - kuncogtam. - Ráérek.
Jake bólintott és magára tekerte a törölközőt. Kiment a fürdőből, én pedig kikászálódtam a kádból. Egyetlen pillanat kellett, és már a padlón is voltam. Elcsúsztam, és a fejem hangosan koppant a csap szélén. Káromkodtam. Jake nyitott be.
- Minden rendben? - segített felkelni. Megtapogattam a homlokom, majd megfogtam Jacob kezét és odanyomtam a púpra. Lebiggyesztettem a számat.
- Hozok jeget. - simogatta meg az arcom mosolyogva, majd kiment. Megtörölköztem, kicsit szédültem az ütés erejétől, de nem volt vészes. Felvettem a pizsamám, és befeküdtem az ágyba. Jacob nemsokkal ezután egy nagy csomag jéggel érkezett meg, másik kezében egy konyharuhát tartott. Betekerte a jeget az anyagba, és óvatosan a fejemhez nyomta. Sziszegtem, nagyon hideg volt.
- Kis buta. - puszilt meg. Sértődötten összehúztam a szemem. Megsimogattam a karját, és sóhajtottam.
- Szeretlek.
- Én jobban. - kuncogott Jake. - Nem vagy éhes?
- De. Mit eszünk? - csillant fel a szemem.
- Hm. Rendelhetünk kaját... Vagy főzhetek valamit. - vont vállat.
- Háhá. Tudsz főzni? - csipkelődtem.
- Igen, tudok. - emelte fel a fejét.
- Jólvan. - kuncogtam. Tovább simogattam. Már nem fájt a fejem, a jég jót tett.
- Mit ennél?
- Káposztán kívül akármit.
- Megnézem, mit tehetek. - vigyorgott Jake. Elvette borogatást. - Szépen leapadt, de a zúzódás nyoma még ott lesz egy ideig. Bár nagyon gyorsan kéne gyógyulnod... Na mindegy inkább hagyjuk nem érdekes az egész megyek főzök valamit. - mondta. Az utolsó mondata úgy hatott, hogy el akarja terelni a témát, és ezt a gondolatot alá is támasztotta azzal, hogy kiment az ajtón. Bekapcsoltam a tévét. Semmi érdemleges műsort nem találtam, így hát megnéztem a híradót. Abba is csak az elnök körüli hercehurcát mutatták, meg az ország pénzügyi gondjait. Sóhajtottam és letettem a fejem a párnára. A következő másodpercben elkezdett körülöttem forogni a világ, és már rohantam is a vécébe hányni.
- Ez mi? - nyögtem magam elé, mikor a sok öklendezés után kifújtam magam. Felnéztem, és Jake állt az ajtóban. Rosszallóan nézett rám, majd közelebb lépett.
- Jól vagy? - kérdezte kételkedve. Lassan megráztam a fejem, és újra felhúztam magam a vécékagylóhoz. És ez volt csak a kezdet....